A nagy rokonság I-II.

Fülszöveg

Sztelmah, az egyik legnagyobb élő ukrán író , többek között ezért a regényéért kapta meg 1961-ben az irodalmi Lenin-díjat. Ő az ukrán falu nagy szerelmese. Kevesen ismerik nála jobban a falusi életet, a paraszti lelkivilágot. Ebben a nagylélegzetű regényében a podóliai falu történetének hosszú, több mint egy évtizedes szakaszát örökíti meg. A két határkő a kollektívizálás kezdete és a második világháborúnak az az időpontja, amikor a Szovjet Hadsereg felszabadítja Podóliát.
Ez az időszak bővelkedik történelmet és embert formáló eseményekben. És Sztelmah él a kínálkozó lehetőséggel, hatalmas körképet fest az egyszerű emberekről, akikre hatással volt a történelem, és akik befolyásolták a történelem alakulását.
Főhőse, Dmitro Goricvit, a szófukar, darabos, de a földet rajongásig szerető gazdalegény is nagy utat tesz meg. Sokáig húzódozik a közös gazdálkodástól, míg paraszti óvatoskodását, gyanakvását le nem győzi a tapasztalat. Brigádvezető lesz a kolhozban, majd a háború alatt egy partizáncsapat parancsnoka. Emberi fejlődése önmagában is lebilincselő, de ő csak egy a többi között, A véres csaták után elégedetten állapítja meg magában, hogy "nem vesztek kárba ezek az évek, mert örökké élni fognak emlékezetében azok a Bug-vidéki falvak, erdők, mezők, ahol szülőföldje védelmében ölte, kaszabolta, vízbe fojtotta a söpredéket, amely kígyóméreggel akarta elemészteni az egész világot, kiszívni az értelmet, megvakítani a lelkes szellemet, elpusztítani az új formálójának magasztos szépségét, rozsdás szegesdróttal körülfonni mindent". Vissza