A nagy mesterség

Előszó

Kiknek szántam könyvemet ? Első sorban a szülőknek, kik a gyermeknek született nevelői, aztán a házasulandóknak, kik rövidesen szülőkké lesznek, végül papoknak, tanítóknak, kik állásuk- s hivataluknál fogva a gyermekek nevelői. Könyvemet tehát kizárólag felnőttek számára írtam. A sertéskaréj nagyon jó étel, de a csecsemő halálos beteg lenne tőle. A mi tehát felnőtt embereknek jó, az nem okvetlenül jó kiskorúak, gyermekek számára is. Azért mindenkit kérek és figyelmeztetek, a kinek könyvem kezébe kerül: ne hagyja ezt könyvet az asztalon, vagy a szekrényen, hogy a gyermekek is olvashassák, mert ez nem gyermekek számára való olvasmány. Veszedelmes dolognak tartom, ha a gyermek látja, milyennek kellene lennie a szülőnek s aztán a valót összeméri az olvasott dolgokkal s úgy találja, hogy a szülő rossz nevelő. Az ilyen fölfedezés alapjában megrendíti a szülők iránt való tiszteletet. Aztán könyvemben kénytelen voltam olyan dolgokat is szóvá tenni, melyek nem gyermekek szeme elé valók. Azért azt mondom: tartsd a könyvet zár alatt, ott, a hol a pénzedet tartod. A borotva nagyon hasznos szerszám, de az okos szülő nem hagyja az asztalon, hogy a gyermek kezébe kerülhessen. Házasuló gyermekednek ellenben bátran oda adhatod a könyvet. Tapasztalásom szerint nálunk úgyis nagyon alacsony a fölfogás a házasság s a szülőd méltóságáról. Hadd tudja meg hát a házasuló, micsoda nagy fába vágja a fejszéjét.
De különösen ajánlom munkámat a tanítók figyelmébe. Hiszem, hogy javukra leszen fontos működésükben.
Az olvasás módjára nézve is volna mondani valóm. A legtöbb könyvet az ember egyszer olvassa végig, aztán mindenkorra félre teszi. Vissza