A nagy küzdelem

Előszó

SORSDÖNTŐ VISZÁLY
Krisztus és Sátán közt a keresztény korban.
BEVEZETÉS

A bűnbeesés előtt Ádám szemtői-szemben beszélt teremtőjével. Később azonban a bűn elidegenítette őt Istentől, ezért az emberek azóta ettől a magasztos előjogtól megfosztottan élnek. A megváltás terve mégis utat nyitott, hogy a föld lakosai érintkezhessenek a mennyel. Isten Szentlelkén keresztül érintkezik az emberrel. Lelke által küld isteni fényt a világnak, választott szolgáin keresztül, kinyilatkoztatás útján. "A Szentlélektől indíttatva szóltak az Istennek szent emberei." 2Péter 1:21.
Az emberiség történelmének első kétezerötszáz évében nem volt írott kinyilatkoztatás. Isten által tanított emberek adták tovább a tudásukat, ami azután apáról fiúra szállt. Az írott följegyzések Mózes idején kezdődtek. Az ihletett kinyilatkoztatást azután könyvekbe foglalták. Ez a folyamat ezerhatszáz éven át tartott, Mózestől, a teremtés és a törvény följegyzésétől egészen Jánosig, az evangéliumi örömhír legmagasztosabb igazságainak írójáig.
A Biblia ugyan Istent nevezi meg szerzőjének, mégis emberek írták, s könyveinek változatos írásmódjában különféle írók egyénisége tükröződik vissza. Bár a bennük kijelentett igazságokat mind Isten ihlette (2Timóteus 3:16); mégis emberi nyelven jutnak kifejezésre. A végtelen Isten Szentlelke által világította meg szolgáinak gondolatát és szívét. Álmokat, látomásokat, jelképeket és példázatokat adott nekik. S akiknek így kijelentette igazságát, emberi nyelven rögzítették azokat.
A tízparancsot Isten maga harsogta el és írta le. Ezért az Isten, nem pedig ember fogalmazása... Vissza