A nagy kaland

Fülszöveg

A Nagy Kaland nem hiteles és szakszerű krónika, de főképp: nem kulcsregény, holott ténybeli anyagának zöme tagadhatatlanul egy valóságos építkezés, a Dunai Cement- és Mészmű hétköznapjaiból való.
Igaz: amidőn legelőször Vácra indultam, abban a jámbor hitben ringattam magam, hogy amilyen makacs és kitanult szerencsefia vagyok, egy-kettőre otthon leszek én egy nagy építkezés dzsungelében is, s ha majd ráhibáztam néhány izgalmasan jellemző esetre és sorsra, annak is megtalálom az illő és kellő formáját, hogy miképp állítsak össze egy sorozat élesre exponált gyorsfényképet. Úgy ám, de ahogy telt-múlt az idő - micsoda keserves lecke! -, azt kellett látnom, hogy ebben az otthonomnak óhajtott és ízről-ízre megismerni kívánt világban s a tulajdon fejemben homlokegyenest ellenkező folyamat zajlik le. A világban fogytán-fogy, mi több: jószokássá, renddé, majd öntudattá kristályosodik, az én fejemben viszont nőttön-nő, benyomások és ismeretek burjánzó, mihaszna halmazává lesz az építkezés folyton előre hömpölygő forgataga. Elmarad tehát a gyorsfénykép-sorozat, határoztam el, s még inkább az a szándék, hogy egy-egy eredendően kerek, tetszetős epizódból erkölcsi, illetve helytállási példázatot kanyarítsak. És csodálatos: ahogy e látszólagos meghátrálás folytán kudarcom már-már arra kényszerített, hogy csapot-papot otthagyva más vállalkozásba fogjak, kinyílt felettem az ég, tisztulni kezdett a látóhatár. Magyarán: ujjongva ismertem fel, hogy soha ilyen alkalmat, hiszen egész kis ország, valósággal mikroszkóp alá tehető társadalmi metszet az építkezés sokezres, sok felől jött és sokféle múltú munkásgárdája, s ahogy a fiatalság esetében a hivatásra találás, az én számomra is a kalandok kalandja lesz, ha meg tudom akár csak sejtetni is. hogyan formálódik közösséggé egy eleinte csakis bérlista-töltelék tömeg, illetve: mi a tartalma és emberi hitele az olyan fogalmaknak, mint a győzelem önmagunkon vagy az egymás iránt érzett felelősség. S most beszéljen maga a könyv. Vissza