A nagy háború írásban és képben 2/II. (töredék)

Előszó

Részlet a könyvből:

Előkészítő harcok az újabb champagnei csatához.
A soissonsi csata után sem a szövetségesek, sem a németek nem rejtették hüvelybe kardjukat, hanem támadásba kezdtek, még pedig a hosszú csatavonalnak nemcsak egyes pontjain, hanem néha meglehetősen kiterjedt részein is. A szövetségesek nagy erőkkel végrehajtott hadivállalatainak célja az volt, hogy minél több német seregtestet foglalkoztassanak a nyugati harctéren, vagyis hogy megakadályozzák a fölösleges erőknek a keleti harctérre vonulását, ahol ebben az időben az Oroszországgal való megállapodás folytán, a világnak azt a legnagyobb drámáját várták, amelyben-hitük szerint-végül ők maradnak a győztesek. Ebben az időben indultak meg ugyanis újból az oroszok még mindig roppant nagy fegyveres tömegei, hogy a virágzó Kelet-Poroszországot a földdel egyenlővé tegyék, azután pedig az aranykalásszal ékes Magyarországba törve be, lehengereljék egész Közép-Európát, földönfutóvá tegyék az emberek millióit és végül megsemmisítsék az emberiségnek keserves munkájával teremtett magas kultúráját! A francia, angol és belga fővezérek még azzal a hiú ábránddal is kecsegtették magukat, hogy áttörik a németek állásait és amint már egyik előző főfejezetünk bevezetésében is megírtuk : szétrebbentik a német seregtesteket és fölszabadítják mind Franciaországot, mind Belgiumot az ellenséges invázió alól. Vissza