A nagy háború irásban és képben 2/I. (töredék)

Előszó

Részlet a kötetből:

NÉMETORSZÁG HÁBORÚS KÉSZENLÉTE.

Treitschke Henrik, a németeknek híres történettudósa írja egyik 1870 elején kiadott munkájában: »A hosszú béke idejében minden nép könnyen, a legműveltebb a legnagyobb mértékben elpuhul, önzővé válik. A társadalom korlátlan nyugalma és jóléte nemcsak az államnak, hanem az élet minden nemes javának bukását vonja maga után. A nyárspolgári szellem, vagy a világfi könnyűvérűsége, mely az egyesek minden élvezetvágyának kielégítését kívánja, aláássa a nemesebb erkölcsi világnézetnek alapját és az ideálokban való hitet. Mindig többen kezdik azt a balhitet vallani, hogy az élet célja az egyes ember számára a vagyongyűjtés és az élvezet; az államnak nincs más hivatása, mint hogy polgárai számára megkönnyítse az üzletet; az ember csak arra törekedjék, hogy drágán adhasson el és olcsón vásárolhasson; a háború, amely az embert az ilyen életben háborgatja, a legnagyobb baj a világon, a modern hadsereg pedig a középkori barbár időknek szomorú maradványa. Az ilyen nemzedékre nézve áldás, ha a sors igazságos, nagy háborút hoz reá; miné kedvesebben behízelegte magát az emberek szívébe a pusztán társadalmi életnek kényelmes szokása, annál hatalmasabbnak tetszik azután a megdöbbentő esemény, mely őket az állam szolgálatában harcos tevékenységre kényszeríti. Amint elhangzik az állam kiáltása : Sorsom és életem forog kockán! - szabad népben egyszerre életre kel a legnemesebb erény, mely békében sohasem fejlődhetik olyan határtalan nagyságúvá : az áldozatrakészség. Vissza