A múzsa Csókja

Előszó

Részlet a könyvből:

Képzelheti, mekkora szemeket meresztettek itthon hagyott kollégáim, mikor aztán 1885 októberében kikerültem végre Münchenbe - nemcsak felvettek az akadémiára, de Karácsonyra olyan aktot rajzoltam, hogy Löfftz professzor elsősorban felvett világhírű festőiskolájába. Nagyot is esett az itthoniak szemében a müncheni akadémia tekintélye.
Ekkor találkoztam első ízben a Ripplivel. De ennek a találkozásnak egy kis pikáns előzménye is volt. Volt akkor Budapesten egy nagyon kedvelt képes folyóirat. Magyar Szalon volt a címe. Ennek a lapnak szerkesztősége gondolt merészet és nagyot, pályázatot hirdetett rajzokra. Első díj 250frank stb. Nos a 250frankot én nyertem meg. Rippl csak a második díjat.
Hogy történhetett, máig sem értem. Rippli rajza igazán művészi volt. Oly reffinament-nal csinálva, hogy későbbi korszakának is becsületére vált volna. Talán témája túl egyszerűsége (öregasszony unokájával) nem bírt konkurálni az én sokalakos kompozíciómmal. Rajzom technikáját tekintve messze Ripplié mögött maradt, de mert egy leégett házban bennpusztult legényt meglehetős hatásosan ábrázolt, amint siratja a falu népe, győztesen került ki a versenyből. Garay Ákos, ki már szeptemberben kiment Münchenbe, s tudta, hogy én is oda készülök, hosszú levelet írt nekem. Pisti ki ne gyere. Rippli borzasztó dühös rád. Azt mondja, amint találkoztok provokálni fog. Megverekszik veled egy szál kardra. Vissza