A művészi igazság keresése a színész alkotó munkájában

Előszó

Ha elfogadjuk, hogy létezik a bennünket körülvevő, úgynevezett külső világ - amely a többi emberrel való kapcsolatainkra, a munkára, a szabadidős tevékenységekre épül és létezik egy másik, titkos, láthatatlan és nyomon követhetetlen világ - a mi legbensőbb életünk akkor nyugodtan állíthatjuk, hogy a színházi kísérletezés afféle visszhangként, köztes világként működik a kettő között és lehetőséget nyújt arra, hogy kipróbáljuk: vajon a bennünk lévő értékrendet - amelynek alapján elutasítjuk, vagy elfogadjuk a dolgokat - csak a bennünket körülvevő világ sugalmazza-e, vagy valóban hitünk és meggyőződésünk szerves alkotóelemei.
A színház általában az ismert és látható világot fejezi ki, de úgy, hogy a láthatatlant és ismeretlent is megpróbálja felmutatni. A színésznek - aki az emberi élet hajszálfinom árnyalatait is képes kifejezésre juttatni -, alkotó, felelős szerepvállalás jut ebben a közvetítésben, vagyis, a művészi alkotás létrehozásában. Az alkotás folyamán, pillanatról pillanatra, egyre sűrűbb és átláthatatlanabb, egyre több oldalról megközelíthető igazság tárul elénk, amely ráadásul állandóan változik, hiszen szüntelenül keresi önmagát. Ezt a folyamatot, a művészi igazság keresésének ezt a feltartóztathatatlan folyamatát próbáltam ebben a könyvben vizsgálódás tárgyává tenni, és rá kellett jönnöm, hogy a sokféle lehetőség körüljárása, a más lehetőségeket is elfogadó várakozás, az örömteli kételkedés az egyetlen út, amely segít közelebb kerülni hozzá.
Mivel a színház területén az elmélet igazságai csak nagyon viszonylagos és szubjektív igazságok, hiszen minden annak az egyénisége szerint alakul, mindent annak az egyénisége tölt meg tartalommal, aki a színházban alkotóként dolgozik, nincsenek ezen a területen mindenre és mindenkire érvényes igazságok, mert nincsenek általánosan érvényes megoldások sem. Vissza