Előszó
E kiadvány a Művészettörténeti Dokumentációs Központ 1962. októberében megrendezett I. módszertani konferenciájának előadásait és hozzászólásait publikálja.
A Dokumentációs Központ munkaprogramját nagyrészt a terület jelenlegi szervezettsége határozza meg. Szemben több társadalomtudományszakkal, a művészettörténet azok közé tartozik, amelyeknek jelenleg még kutatóintézete nincs. Ezért szükséges, hogy bizonyos nagyon fontos, de gazdátlan elvi és történeti kérdéseket megtárgyaljunk. A Dokumentációs Központ helyzeténél fogva vállalta és munkaprogramjába állította a leglényegesebb ilyen kérdések megvitatását. Az 1956 után megalakult Magyar Nemzeti Galéria szakmánk régi adósságát törlesztette. Végre méltó otthonra talált a XIX- XX. századi magyar művészet anyaga és megindult ezeknek tudományos feldolgozása is. A Galéria kiadványai, közleményei, rendezései (előadások, kiállítások) bizonyítják ezt. Ma tehát elmondhatjuk, hogy a Nemzeti Galéria gyűjtésének anyagában elvégzi a szervezés, a tudomány és a népművelés feladatait. Ezért Központunk is a XIX. XX. századi magyar művészet kutatásában vállalt szerepét, évi tervét a Nemzeti Galériával egyeztetve, elsősorban a Galériát segítve állapítja meg és teljesíti. Két nagyon lényeges probléma azonban gazdátlan még területünkön. Az egyik a régi magyar művészet kutatása, a másik az elmélet s ide kapcsolva a módszer kérdéseinek tisztázása.
A régi magyar művészet kutatása elszórtan, több intézmény keretében folyik jelenleg. Ez önmagában nem jelent hátrányt, azonban a tudományos működés jelenlegi szervezeti felépítése a munka egyeztetését nem biztosíthatja. Ezt érezve a régi magyar művészet több igen kiváló kutatója fordult Központunkhoz azzal, hogy kíséreljük meg a feladatot kézbe venni, összefogni és vállalni a szervezés problémáit. A szervezésben elért eddigi eredményeink megmutatkoznak az Országos Műemléki Felügyelőséggel közös tudományos kutató munkában, amikor is nemcsak egyeztettük a két intézmény kutatásait, hanem szerződés alapján évi tervünket az Országos Műemléki Felügyelőség igényeihez igazítottuk. Ugyanígy egészítjük ki és segítjük a topográfiai munkálatokat azzal, hogy levéltári gyűjtésünket a topográfiai munkaközösség rendelkezésére bocsátjuk, s a Dokumentációs Központ évi tervében elsőbbséget ad azoknak a témáknak, amelyek az éppen készülőben levő topográfiai kötethez szükségesek. (Pl. ACP Heves megyéhez, U et C Szabolcs megyéhez.) Ugyancsak a szervezés eredményének tekinthetjük, hogy a téma legkiválóbb kutatóinak segítségével pecsétmásolat-gyűjteményt állítunk fel, amely egyfelől, mint régi magyar kisplasztikái gyűjtemény értékes, másfelől igen sok jelenleg feldolgozás alatt levő téma meghatározó munkálatait segíti. Persze mindez a szervezés csak a jelenleg különböző helyeken folyó munkákat egyezteti. Az irányítás, a feladatok sorrendiségének meghatározása, érintetlen témák feldolgozásának biztosítása nem történt meg. Erre a soron következő feladatra a Dokumentációs Központ nem is vállalkozhat. Erre valamely állandó bizottság lesz majd hivatott, amelynek munkáját a Dokumentációs Központ már előkészítette azzal, hogy a megoldásra váró feladatok legnagyobb részét feltérképezte és a szükséges levéltári kutatást megkezdte.
A másik lényeges probléma, mely nagyobb szervezettséget és irányítást igényel az elméleti-módszertani kérdések tisztázása, illetve az eszmecsere fórumának biztosítása. Tudományunk jelenleg ebből a szempontból még csak a problémák felvetésénél tart. Megvallhatjuk, hogy e tekintetben a társadalomtudományok között - ha figyelemmel kísérjük a többinek elméleti munkásságát - egyik legelmaradottabb terület a miénk. Központunk szervezeti helyzeténél fogva vállalta e kérdések felvetését is, és konferenciánkat úgy tekintjük, mint első lépést a termékeny fejtegetések felé.
Kérdéses volt, hogy milyen oldalról és milyen sorrendben indítsuk meg az elméleti-módszertani munkálatokat. E munkáknak a régi magyar művészet kutatásához hasonló, majdnem exakt, megindítása területünk jelenlegi szervezettségi fokán nem volt lehetséges. Ott a tennivalók sorrendje világosan kirajzolódott. Első lépés egyeztetni a kutatásokat, majd központosítani az adatgyűjtő levéltári munkát, kitűzni a témák fontossági sorrendjét és végül megszervezni ezek feldolgozását. Az elméleti munkáknál elképzelhető lett volna az, hogy az egyes kérdések kidolgozására munkaközösségeket alakítunk.
Vissza