A művészet összeesküvése

Fülszöveg

Az eredetileg 1996-ban a Liberationban publikált két programadó írás (A művészet összeesküvése, Esztétikai illúzió és dezillúzió) nem kevesebbet állít, minthogy a művészet semmi, nulla, értelmetlen; miközben a szellemesség fényébe burkolózva a művészet saját kukáiban turkál, és rothadó hulladékában keresi a megváltást! Baudrillard megállapítás szerint a művészet homlokzattá, kirakattá, elterelő eszközzé vált, amelynek célja, hogy elrejtse a tényt, miszerint a társadalom már átesztétizálódott. A művészet menthetetlenül elvesztette előjogait, ugyanakkor mindenütt megtalálható. Az esztétikai elv vége nem a művészet eltűnését, hanem a teljes társadalomban való szétterjedését eredményezi. A szerző antropológiai szempontból vizsgálja a kortárs művészet életvilágát, amelynek produktumai közmegegyezésen alapulnak. Megalapozott esztétikai értékítélet híján a művészet a bizonytalansággal kooperál. Baudrillard szerint művészeti fogyasztóként egy kiterjedt összeesküvés áldozatai, s egyben cinkosai vagyunk.
Jean Baudrillard (1929-2007) francia szociológus és filozófus, "a művészet kalóza", különutas provokátor. Munkáit szinte Bibliaként idézték-használták, szimulákrum-elméletére film is épült (Mátrix), mégsem kívánt külső kritikusa lenni a művészet birodalmának (fotóit kiállították), tudván, hogy nem létezik archimédeszi pont, ahonnan tisztán látszanak a dolgok.
Az Elmegyakorlat-sorozatban megjelent kötet tartalmazza Baudrillard két ominózus esszéjét, valamint ezen írásai apropójából készített négy interjút, továbbá Sylvére Lotringer értelmező előszavát mint értő bevezetést Baudrillard filozófiájába. Vissza