Előszó
Ma, amikor az áldatlan háború következtében javaink nagy részét elvesztettük és annyira koldussá lettünk, hogy a régi Nagy-Magyarország területének csak egy töredéke maradt meg nekünk, ezt a...
Tovább
Előszó
Ma, amikor az áldatlan háború következtében javaink nagy részét elvesztettük és annyira koldussá lettünk, hogy a régi Nagy-Magyarország területének csak egy töredéke maradt meg nekünk, ezt a szegény, csonka földet annál jobban kell szeretnünk, annál jobban kell istápolnunk! Minden szem, minden remény ma a hazai rög felé fordul, a magyar föld erejétől, a magyar gazda munkájától várja mindenki egy szebb jövő hajnalhasadását.
A magyar földnek ma többet, jobbat kell teremnie, mint a múltban!
Ezt törekszik előmozdítani a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara is, amidőn megragad minden eszközt és módot, amelyet mezőgazdaságunk színvonalának emelésére alkalmasnak lát.
A termésfokozó eszközök egyike a műtrágya. A békében a műtrágyafogyasztás nálunk örvendetes fellendülésnek indult. A háború ezt is megölte.
Most a műtrágya ismét a gazda rendelkezésére áll. De ma a pénz ritka és drága, tehát felette nagy érdek fűződik ahhoz, hogy a gazda a műtrágyát a lehető leggyümölcsöztetőbben, a legjövedelmezőbben és a biztos siker reményében alkalmazza.
Amikor a Kamara a többi termésfokozó eszközzel és móddal együtt az utóbbi időben a műtrágyázás propagálását is felkarolta, nagy hiányát érezte a műtrágyák gyakorlati alkalmazását kimerítően és mégis tömören tárgyaló modern könyvnek. A háború alatt és az azt követő szomorú években, mikor műtrágyánk vagy nem, vagy alig volt, egyre gyarapodott ama gazdáink száma, kik a műtrágya helyes alkalmazását vagy még nem sajátíthatták el, vagy akik abból kitanultak.
Vissza