A műtőlámpa fényében

Előszó

Sebészi hivatásomnak szentelt munkás, fárasztó, nehéz évek után egyszer-másszor megengedtem magamnak azt a fényűzést, hogy pihent szemmel nézzek vissza a befutott messzi útra, s amikor így felszabadultam a tudományos szemlélet kényszere alól, emberibb módon az érzelmek költészetének örök fényében néztem a dolgokat. S akkor egyszerre csak úgy éreztem magamat, mint az a vándor, aki fárasztó meredeken hág fel sziklák, szakadékok, tüskés bozótok között a hegytetőre, s amikor megfordul, hogy lenézzen gyönyörű tájkép bontakozik ki lábai alatt.
Azt hiszem, hogy írásom nem számíthat sokak érdeklődésére: az orvoséra nem, mert benne nincsenek meg azok a feltételek, amelyek az újat tanulni vágyó embert arra indítják, hogy egy könyvet a kezébe vegyen; a laikuséra nem, mert annak sok lesz benne a tudományos fejtegetés. Valójában a fiamnak írtam, aki orvostanhallgató s akire emlékeimben őszinte lelki végrendelkezést akartam hagyni. Ha elolvassa írásomat, lássa majd meg, milyen erőfeszítéseket, mennyi áldozatot követelt atyja bátor akarata s ez talán őt is arra fogja ösztökélni majd, hogy derék ember módjára éljen. Vissza

Fülszöveg

Az orvos-önéletrajzok, emlékiratok, sebész-naplók - korunk e joggal kedveli olvasmányai - közül kiemelkedik Andrea Majocchi, a milánói egyetem világhírű sebészprofesszorának műve: A műtőlámpa fényében.
Ez az immár tizenhét nyelven megjelent könyv nem elrettentő klinikai esetek felsorolása, nem önelégült társadalmi dicsekvése egy híres sebésznek, nem propagandamű, önvallomás vagy önigazolás, hanem egy általános műveltségű tudós orvosnak, remek sebésznek, hívő férfiúnak őszinte beszámolója egy sebész életéről.
Aranyos diák-emlékéin vele mulatunk, vele aggódunk nehéz kenyérharcában, aztán a betegei életéért, érdekes műtétjei leírását hallgatjuk figyelve, vele járjuk a tanulságos és szórakoztató orvosi kongresszusokat, álmélkodva hallgatjuk, hogy a ma szokásos és bevált sebészetnek milyen küzdelmeket kellett vívnia az elfogultság, rosszakarat, pénztelenség, felszerelés-hiány, babona és ostobaság ellen.
S mennyi érdekes alak mozog és él, jár műtőköpenyben, fekszik a műtőasztalon végig e komoly és megrendült s mégis derűs csevegés lapjai során: a sebészet nagy úttörői, halovány ápolónők, gyógyíthatatlan betegségben szenvedő orvosok, tilos úton járván diszkrét kés alá kerülő nagy dámák, a klinikák és kórházak aktív és passzív hősei.
S mindezt betetőzően a sebész élete szimbólummá nő, az igaz, küzdő, tudományszomjas, életet mentő, tiszta ember szimbólumává, akinek éltető levegőjű külön kis világában az egész nagy világ tükröződik. Vissza