A műszaki csapatok története 1848-tól napjainkig (aláírt példány)

Előszó

"Műszaki katonák alatt értjük azt a hadrakelt nagy családot? amely nemcsak fegyverrel a kézben küzdött, hanem tudásával, különleges fölszerelésével, kiképzésével és leleményességével a küzdő csapatok leghűségesebb és nélkülözhetetlen segítőtársa volt."
Ezeket a sorokat Jacobi Ágost ny. utászezredes vetette papírra a két világháború között, mikor megalkotta a máig legteljesebb művet a műszakiakról. A szavak melyeket akkor leírt, máig érvényes tartalommal bírnak. Utalnak arra, hogy olyan csapatokról és katonákról van szó akik amellett, hogy harcolnak valami olyat is tudnak, olyanra is képesek amelyre mások nem. Emellett jellemzi őket a szakma szeretete, a többi fegyvernem és szakcsapat tisztelete. Róluk, feladataikról és tevékenységükről szólunk, felvillantva sikereiket és áttekintve azt az utat melyet napjainkig bejártak.
Magyarországon az állandó hadsereg alapját az 1715. június 15-én szentesített torvények rakták le, mikor III. Károly elfogadta a pozsonyi országgyűlés előterjesztését, köztük a hadsereg fenntartását szabályozó VIII. tc.-t. Ez szabályozta a nemesi felkelés jövőbeni elrendelésének módját és az állandó hadsereg tartását. Így jöhetett létre aztán az eddigi fegyvernemek - gyalogság, lovasság, tüzérség - mellett az utász fegyvernem. A Habsburg-birodalomban, III. Károly 1717-ben Bécsben és egyidejűleg Brüsszelben mérnökiskolát alapított. 1747-ben a hadsereg 96 mérnöktisztjét saját testületbe fogták össze. Érdekességként említjük meg, hogy a bécsi akadémia első magyar növendéke az 1722- április 20-ári a lovassághoz felavatott Csáky Antal gróf volt.
Hazánk területéről csak időnként toboroztak műszaki alakulatokhoz, így kimondottan magyar műszaki csapatról ekkor még nem beszélhetünk. Vissza