Előszó
A munkásosztály - az 1975-től érvényes statisztikai definíció szerint - az 1960. évi népszámláláskor az aktív keresők többségét (51 százalékát) alkotta, 1970-re 56,5, 1980-ra 57 százalékos arányt...
Tovább
Előszó
A munkásosztály - az 1975-től érvényes statisztikai definíció szerint - az 1960. évi népszámláláskor az aktív keresők többségét (51 százalékát) alkotta, 1970-re 56,5, 1980-ra 57 százalékos arányt ért el. 1984-ben az aktív keresők 55,7 százaléka, már csak mintegy 2,76 millió ember tartozott a munkásosztályhoz. Megindult tehát a munkások számának és arányának csökkenése, amelyre a hetvenes évek végén már következtetni lehetett. Ez részben az aktív keresők számának és arányának csökkenésével, részben a munkások egy részének a mezőgazdasági termelőszövetkezetekbe való átlépésével, részben a kisárutermelők valamelyes aránynövekedésével magyarázható. (1980 és 1984 között a tsz-parasztok aránya az aktív keresők között 12-ről 14 százalékra, a kisárutermelőké 2,7-ről 4 százalékra nőtt.)
A munkásosztály többségben van a lakosságon belül is: a háztartásoknak (a családfő besorolását alapul véve) 1980-ban 58,8 százaléka tartozott a munkásosztályhoz, a háztartásokban élőknek több mint 60 százaléka. Ezt a nagy arányt a munkásosztály az inaktív háztartásokkal együtt éri el; az inaktív keresővel rendelkező háztartások között a tiszta munkásháztartás 43 százalék, míg az összes olyan háztartás, amelynek aktív munkás tagja (is) van, 67,3 százalékot képvisel.
Az aktív keresők között a munkások többségben vannak a községekben (58 százalék) és a városokban (59,9 százalék), Budapesten viszont nem (49,6 százalék).
1983-ban az aktív kereső munkások 62 százaléka férfi, 38 százaléka nő; a szakmunkások 80, a termelésirányítók 84 százaléka férfi, míg a segédmunkások (56 százalék) és a betanított munkások között (52 százalék) is enyhe női többség volt.
Az alap-állománycsoportok szerinti besorolások arányváltozása a munkásosztályhoz tartozó fizikai dolgozók körében a munkaerő minőségi javulását tükrözi, noha ebben a bérszabályozás is szerepet játszott. A szakmunkások aránya az 1970-es 39-ről 46,4 százalékra nőtt 1983-ig, a segédmunkásoké 27-ről 17,5 százalékra csökkent. A munkásosztályhoz 1983-ban egy és negyedmillió szakmunkás, 950 ezer betanított és 470 ezer segédmunkás tartozott (a közvetlen termelésirányítók száma 95 ezer volt).
Vissza