A munkásőrség története és előzményei

Fülszöveg

A Munkásőrség az MSZMP pártmilíciájaként funkcionált a Kádár-korszakban. Az 1956-os forradalmat követően megalakult testület létrehozása nem volt előzmények nélküli: első parancsnoka Halas Lajos volt, aki a Magyar Kommunista Párt Rendező Gárdáját vezette 1946 és 1948 között. A Munkásőrség létszáma hamarosan 60 ezresre nőtt, sokáig vetekedett a Magyar Néphadsereg állományának nagyságával. A testület megszervezését tanácsokkal és fegyverekkel a szovjetek is segítették, parancsnokainak nagy része az 1957-ben megszűnő karhatalmisták közül került ki, jelentős szerepe volt a hatalom megszilárdításában. Kezdetben kizárólag a rendszer védelmét tekintették a Munkásőrség feladatának, az állomány döntő többségét az MSZMP tagjai közül toborozták, és a testület irányításába a párt szervei helyi szinten is beleszóltak. A későbbieken bővültek a milícia feladatai, és kidolgozták az együttműködést a határőrséggel, a rendőrséggel, a légoltalommal, majd polgári védelemmel is. A hidegháborús... Tovább

Fülszöveg

A Munkásőrség az MSZMP pártmilíciájaként funkcionált a Kádár-korszakban. Az 1956-os forradalmat követően megalakult testület létrehozása nem volt előzmények nélküli: első parancsnoka Halas Lajos volt, aki a Magyar Kommunista Párt Rendező Gárdáját vezette 1946 és 1948 között. A Munkásőrség létszáma hamarosan 60 ezresre nőtt, sokáig vetekedett a Magyar Néphadsereg állományának nagyságával. A testület megszervezését tanácsokkal és fegyverekkel a szovjetek is segítették, parancsnokainak nagy része az 1957-ben megszűnő karhatalmisták közül került ki, jelentős szerepe volt a hatalom megszilárdításában. Kezdetben kizárólag a rendszer védelmét tekintették a Munkásőrség feladatának, az állomány döntő többségét az MSZMP tagjai közül toborozták, és a testület irányításába a párt szervei helyi szinten is beleszóltak. A későbbieken bővültek a milícia feladatai, és kidolgozták az együttműködést a határőrséggel, a rendőrséggel, a légoltalommal, majd polgári védelemmel is. A hidegháborús időszakban kiemelt szerepet kapott egy esetleges atomháborúra történő felkészülés, ezzel kapcsolatban a Munkásőrség is készített terveket, és gyakorlatokat is tartottak. Háború esetén a Munkásőrség feladata lett volna a hátországba bedobott „diverzánsok" elfogása, részvétel a nagyobb városok lakosságának és iparának a kitelepítésében, az evakuált területek biztosítása, a befogadó pontokon a rend fenntartása, az atom-, a vegyi- és a biológiai fegyverek hatásainak a kármentesítése, valamint több objektumot is biztosítania kellett volna a testületnek.
A kezdeti időszakban és később is rengeteg fegyver- és egyéb baleset történt a mi-líciánál az oroszlányi ö.(nálló) század egyik beosztottja ittas állapotban a pisztolyával az Oroszlányi vasútállomáson az induló vonatnál lövöldözött a tömeg közé és a mozdonyvezetőre. Fegyverével igazoltatott embereket (sic!) és rémületben tartotta a várakozó utasokat." - Több hasonló eset is történt a Munkásőrség megalakítását követően. A könyv nem csak ezeket, hanem a Munkásőrség teljes, 1957 és 1989 közötti történetét dolgozza fel. Részletesen foglalkozik a testület megalapításával, 1957-es és későbbi „akcióival", illetve a társfegyveres szervekkel való kapcsolatával is. Más történeti munkáktól eltérőn nem csak a forradalom utáni és a 80-as évek végi eseményeket ábrázolja részletesen, hanem a közte eltelt időszakot is. A Munkásőrség története idáig „fehérfoltnak" számított a történettudományban, annakellenére, hogy a testület állománya fennállásának 32 esztendeje alatt összesen közel 200 ezer fő volt. A könyv nemcsak a politikatörténet, hanem a had- és a társadalomtörténet szempontjából is bemutatja a Munkásőrség történetét, valamint annak hazai és nemzetközi előzményeit is. Vissza