A munkahelyi kockázatértékelés és -kezelés gyakorlati kézikönyve

Előszó

A kockázatkezelés és kockázatértékelés iránti igényt először a nukleáris ipar, a polgári és katonai repülés, valamint az űrtechnológia keltette életre, ahol a jelentős potenciális baleseti veszély következményei nyilvánvalóak voltak. Később a kockázatértékelés alkalmazása szélesebb körben is elterjedt más ágazatokban, a fejlettebb gazdasági, technikai kultúrával rendelkező országokban. Napjainkban a tervezés és az új gyártmányok - termékek - minőségbiztosítási rendszerének is részévé válik. Egy rendszer biztonsági színvonalának az értékeléséhez a balesetek, foglalkozási megbetegedések gyakorisági és súlyossági mutatói nem eléggé érzékenyek vagy reprezentatívak ahhoz, hogy alapul szolgáljanak, támpontot nyújtsanak a biztonságot javító intézkedések tervezéséhez és megvalósításához. Ez különösen a nagyon veszélyes iparágakra érvényes, azaz olyan tevékenységekre, amelyek magukban rejtik olyan balesetek és egészségkárosodások lehetőségét, amelyek több személy halálához, illetve jelentős anyagi vesztességhez és környezeti kárhoz vezethetnek. Az üzemek méretének növekedése a rendszerek bonyolultsága, valamint a termelésbe bekerülő és keletkező veszélyes anyagok és készítmények jelentős mennyisége és sokfélesége együtt járt a potenciális baleset-, illetve egészségkárosodás veszélyeinek növekedésével. Ennek következményeivel egyre inkább számolni kellett az üzemen belüli és kívüli személyeknél, figyelembe kellett venni ezek kihatását a környezetre, valamint a költséges üzemzavarokra. Mindezek jelentős nehézséget támasztottak a veszélyek pontos számbavétele során a tervezéskor, az üzemeltetés során pedig ahhoz, hogy minden a normálistól eltérő szituációt és üzemzavart biztonságosan kezeljenek. A kockázatértékelési módszerek átterjedtek e területekre is. Az Európai Unió törvénykezése a kockázatok értékelésének kötelezettségét kiterjesztette valamennyi munkahelyre, munkáltatóra (lásd 89/391 EGK irányelv), mint a munkahelyi biztonság és egészségvédelem fejlesztését, szolgáló döntés előkészítő, megalapozó módszert. A 89/391 EGK „keret" irányelv végrehajtását szolgáló tizenöt további irányelv többsége a megelőzési filozófiáját a kockázatértékelésre alapozza. A hazai jogrendbe a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosításáról szóló 1997. évi CII. törvény 10. §-a, 1998. január 1-ével iktatta be a kockázatértékelés követelményét úgy, hogy újra szabályozta az Mvt. 54. §-át a következők szerint „(2) A munkáltató köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és készítményekre, a munkavállalókat érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására. Az értékelés alapján olyan megelőző intézkedéseket szükséges hozni, amelyek biztosítják a munkakörülmények javulását, beépülnek a munkáltató valamennyi irányítási szintjén végzett tevékenységbe.'' A kockázatok értékelésének számos módszere alakult ki az elmúlt évtizedek során, ezek közül mindig az adott célnak legmegfelelőbb módszert vagy módszereket kell kiválasztani és alkalmazni. Ehhez kíván útmutatást és segítséget nyújtani ez a kézikönyv. Vissza