A munka

Fülszöveg

"Ülj le, te, haramiaképű mögém, aztán szorosan kapaszkodj a nyakamba, amíg a fülednél fogva, mint egy békát, a mocsárba nem hajítlak. Mert én mérges természetű ember vagyok!...A jellemem nagyon is szúrós...Elintézlek!" A haramia megrémült, ismét összerondította magát, mint a mi Zsorzsikunk...Markolavna, forduljon egy kicsinység félre, én most a férfi népségnek mesélek. Teljesen és egészében. - Nem, nem. Nem szükséges. Folytasd csak - biztatták a férfiak s a nevető Markolavna is. - Na, jól van. Elindultunk tehát a haramiával. Nos megyünk és megyünk...Hogy mi történt aztán, rögtön eszembe jut... Pfuj! - Tetveskin Mérnök szipogni kezdett, piszkos kezével megvakarta fejét, s tüstént észbe kapott. - Vagy úgy! Szóval megyünk, megyünk... A haramia ott ül mögöttem, az övemet fogja. S érzem, srácok, hogy mindkét szeméből záporzik a hátamra a könnye, a hátamra, vállamra - kopp-kopp-kopp. Erre annyira megsajnáltam, hiszen mégiscsak a dolgozó osztály gyermeke, egy lovas gazda. S bár sajnálom, gondoltam, rá kell ijeszteni. Így szólok hozzá: "Ne szipogj. A proletár Moszkva nem hisz a könnyeknek. Jobb, ha téged, te bandita, elviszlek a Vasorrú Bába kunyhójához, s mint a mesében, borcsot főzök belőled" Erre ő: "A Vasorrú Bába másodízigleni nagynéném." Mit tagadjam, egy pillantara elfogott a félsz, a programot azonban minimum teljesítenem kell: "Mostanság rendeleti úton megszüntették a nagynéniket." Vissza