A múmia

Előszó

Részlet a könyvből:

Az arabok letették a csákányt, a türelmes felláhkat is kényszerítették s a dar-el-bahri hegyszorosban megszűnt a kopogás.
- Mi az? - jött elő a munka felügyelő.
- Fizessen urunk kétannyi bért, különben nem dolgozunk, - szólt az egyik gazfickó elszántan. - Menj és jelentsd meg neki.
- Helyes, - hunyorított a felügyelő. - Ki jön velem?
A törmelék mögül előbújtak a félmeztelen alakok; sovány testük barnán csillogott, mint a bronz, ahogy a rekkenő napsütésen csoportba verődve, tárgyalni kezdték az esetet. A felügyelő két súnyipofájú gazemberrel bekopogtatott a deszkabódé ajtaján.
- Szabad, - szólt ki dr. Zsámboky.
A tudományos búvárkodásban töltött éjszakák korán kifehérítették a haját, de finom arcéle mély szellemre és erős értelemre vallott, keskeny vágású ajka pedig szinte konok akaratereje mellett tanúskodott. A bárom arab földig hajolt előtte.
- Mit akartok? - kérdezte a felügyelőt.
- A kutyák letették a szerszámot, - jelentette indulatosan. - Kétszeres bért követelnek, különben itt hagyják a munkát és hazamennek Quurna-faluba...
A tudós meglepődött.
- Hogyan? Hiszen én tisztességesen megfizetem a szolgálatukat. Mit akarnak többet?
A felügyelő tolmácsolta; szidta őket és feléjük rúgott.
- Ne bántsd, - csitította Zsámboky. - Szép szóval többre megyünk velük. Mondd meg nekik, hogy ne okoskodjanak...
- Beszélhetek én ezeknek, uram! - meregette szemét a felügyelő. - Nyomorult kutyák és tolvajok. Azt mondják, nem engednek ... Vissza