A Múlt Magyar Tudósai I-II. sorozat I-X.

Fülszöveg

I. kötet:
Eötvös Loránd a gravitációs tér kutatója, a rendszeres kísérleti és elméleti fizikai kutatások első kiemelkedő hazai művelője. Félszázados tudományos, pedagógiai, tudományszervező és közéleti működése nemcsak egyetlen emberi élet hihetetlen szellemi gazdagságát tükrözi, hanem kitörülhetetlen nyomot hagyott hazánk tudományának, oktatásának és egész művelődésének történetében is.
II. kötet:
Balásházy János Széchenyi küzdőtársa, Vörösmarty, Kölcsey, Bajza barátja - munkásságának tudománytörténeti jelentősége maradandó. Az agrártudományi ismeretek széles körű terjesztése érdekében kifejtett tevékenységének középpontjában főleg a talajtan, növény- és gyümölcstermesztési útmutatás, állattenyésztés, állatorvoslási ismeretek és borászat áll.
III. kötet:
A híres magyar Ázsia-utazó, kiváló orientalista, a tibeti nyelv első európai kutatója álmainak soha el nem ért, végsőnek hitt célja: "...vajha nemzetünk homályfedte eredetét földeríteni sikerülne!" A tibeti határon fekvő Darjeelingben érte utol a halál. Széchenyi szavaival: "Távol a hazátúl alussza örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében."
IV. kötet:
Szabó József nevéhez számos területi-földtani munka, ásványtani és geológiai egyetemi tankönyv fűződik. Felisemrte korának gyakorlati és elméleti igényeit, lehetőségeit, s így teremtette meg az ipar megalapozásához nélkülözhetetlen ásványi nyersanyagok autonóm tudományos kutatásának feltételét: a magyar földtant. A tudományos kérdéseket nagyszerű realitásérzékkel, eredeti módon, sokoldalú vizsgálat alapján oldotta meg.
V. kötet:
Korányi Sándor életművének jelentősége elsősorban az új vesepatológia megteremtésében áll. Tudományos érdemeinek lényege: a fizika s a kémia módszereinek alkalmazásával, a kórtani gondolkodásmóddal a funkcionális patológia megalapozása és kifejlesztése. Munkásságával, személyiségével a Korányi-iskola megalapítója lett.
VI. kötet:
A kétszeres Kossuth-díjas Geleji Sándor a fémalakítás tudományának volt nemzetközileg is elismert tudósa. Mindössze 16 esztendős kisdiák, amikor már Edisonnal vált levelet, s még fiatal egyetemistaként kapcsolódik be a Galilei-kör tevékenységébe. Húsz esztendőn keresztül volt tanszékvezető professzor a Nehézipari Műszaki Egyetemen. Elévülhetetlen oktatói, kutatói és szakírói munkássága mellett aktívan közreműködött az Akadémia tudománypolitikai célkitűzéseinek megvalósításában is.
VII. kötet:
Ez a tanulmány rövid áttekintést ad a marxista társadalomtudomány egyik első nagy képviselőjének életéről, pályafutásáról. Elemzi Molnár Erik munkásságát, történelmi, filozófiai, közgazdasági írásait, a felszabadulás előtt megjelent tanulmányait csakúgy, mint a felszabadulás után írt monográfiáit.
VIII. kötet:
Ez a rövid életrajz Herman Ottót, az embert ismerteti. Azt az embert, aki törhetetlen akaraterővel kora szellemével is szembe tudott helyezkedni. Írásaival új tudományágakat indított el Magyarországon. A könyv három fejezetben tárgyalja Herman Ottó működését: méltatja mint etnográfust, mint biológust és mint antropológust.
IX. kötet:
Ez a tanulmány Kodály Zoltán sokrétű tudományos tevékenységét elemzi. Ismerteti a népzenekutatás, a zenetörténet, az irodalomtörténet, a nyelvművelés, valamint a tudományszervezés és az ismeretterjesztés terén elért eredményeit. Feltárja a Kodály munkásságának különböző ágai között fennálló belső összefüggéseket, s végül megvizsgálja a magyar és a nemzetközi zenetudomány fejlődésére gyakorolt hatását.
X. kötet:
Ez a könyv Arany János életművének olyan területeire hívja fel a figyelmet, melyeket költészetének fénye sokáig árnyékba borított. A szerző nemcsak azt mutatja meg, hogy Arany úttörő munkát végzett a magyar verstan, az összehasonlító irodalomtörténet és a módszeres műelemzés területén, hanem azt is, hogy az Akadémia főtitkáraként az egykorú tudósvilág alapos ismeretében látta el teendőit. Arany önművelőként és tudósként is a kivételesek közé tartozik. Vissza