A múlt falai hordozzák a jövő ígéretét

Fülszöveg

BEVEZETÉS
2006-ban az intézmény jövőjét hosszú időre meghatározó munka vette kezdetét a Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórházban. A megnyíló Európai Uniós források segítségével lehetőség adódott a komplex kórházfejlesztésre, a pavilonrendszer megszüntetésére. A Kórház sikeresen pályázott, az Uniós nagyprojekt 2007-2016 közölt megvalósult. Lényege az új tömbkórház megépítése volt. 2011-ben átadásra került az Északi Tömb 1-4. szárnya és a Diagnosztikai épület, 2014-ben és 2016-ban pedig az Északi Tömb további két-két szárnya. Ezzel lezárult a Kórház 170 éves történetének legnagyobb volumenű infrastrukturális beruházása.
A tényleges megvalósításhoz sok éves előkészítés után 2010-ben monumentális építkezés vette kezdetét, melyei megelőzött a régi épületek bontása. E könyv megírásának gondolata ekkor született meg, hiszen a régi épületek sorsa, hogy szolgálat után eltűnjenek és újak épüljenek helyettük, de endéküket meg akartuk őrizni. Ezen kórháztörténeti könyv elsődlegesen nem a... Tovább

Fülszöveg

BEVEZETÉS
2006-ban az intézmény jövőjét hosszú időre meghatározó munka vette kezdetét a Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórházban. A megnyíló Európai Uniós források segítségével lehetőség adódott a komplex kórházfejlesztésre, a pavilonrendszer megszüntetésére. A Kórház sikeresen pályázott, az Uniós nagyprojekt 2007-2016 közölt megvalósult. Lényege az új tömbkórház megépítése volt. 2011-ben átadásra került az Északi Tömb 1-4. szárnya és a Diagnosztikai épület, 2014-ben és 2016-ban pedig az Északi Tömb további két-két szárnya. Ezzel lezárult a Kórház 170 éves történetének legnagyobb volumenű infrastrukturális beruházása.
A tényleges megvalósításhoz sok éves előkészítés után 2010-ben monumentális építkezés vette kezdetét, melyei megelőzött a régi épületek bontása. E könyv megírásának gondolata ekkor született meg, hiszen a régi épületek sorsa, hogy szolgálat után eltűnjenek és újak épüljenek helyettük, de endéküket meg akartuk őrizni. Ezen kórháztörténeti könyv elsődlegesen nem a szakmáról szól, hanem az épületekről, ahol a gyógyító munka megvalósulhatott. Az 1846-os alapítástól követtük nyomon a Kórház épületeinek történetét. A falakét, amelyek saját korukban az előrehaladást, a fejlődést szolgálták és most ugyanezért kerültek lebontásra, hogy helyükön a kor követelményeinek megfelelő újabb épületek magasodjanak. írásunk során azt kerestük, hogy a folytonos fejlődés folyamatában mi tette szükségessé egy-egy épület létrehozását, kik voltak azok a vezetők, orvosok, civilek, akik szorgalmazták, segítették létrejöttüket. Meg kelleti tapasztalnunk, hogy elődeink álmainak megvalósulásához is akár évtizedek kellettek, de állhatatosan kitartottak elhatározásuk mellett. A megvalósuláshoz hol az elfogadás, hol az együtt cselekvés, de legtöbbször az anyagiak hiányoztak, pedig Kórházunk alapításának századában elterjedt volt a nobiiitás, de a köznép adakozása is, amint annak példáit a korabeli épületeknél szinte kivétel nélkül megtaláljuk.
Igyekeztünk nyomon követni az épületek külső-belső építkezéseit, ezek mozgatórugóit. A felderítéshez nagy tisztelettel nyúltunk minden egyes forrásanyaghoz. Külön megemlítendő Dr. Bodosi Mihály kórháztörténeti gyűjteménye és a kórházi fényképarchívum. Számos helyen hivatkozunk adatforrásként régi kórházi dolgozókra, sokuk egész élete a
ség igazolása. Másrészt mementóként szolgálnak a jelen- és utókor számára, hiszen ma "lég kézzel fogható a tárgyi bizonyítékok egy része, de az épületek közül több már nem latható, vagy rövidesen eltűnik a szemünk elől.
Természetesen nem tudtunk a korukban impozáns épületekről úgy írni, hogy az életü-ket „adó" orvosokról, nővérekről, kórházi dolgozókról és a betegekről ne essen szó, többször csak egy-egy kiragadott év kapcsán bemutatva elődeink szorgalmas munkálkodását. Neveket megemlítve azokról írtunk bővebben, akiknek az osztály alapításában,
működtetésében vagy az épületek átalakításában jelentős szerep jutott. Köszönet mindannyiuknak.
170 évet átfogni nehéz feladat. A majdnem két évszázad alatt számtalan változás történt, nem csak a nyelvezet, de a fellelt adatok értelmezése tekintetében is, ezért fontosnak látjuk közzétenni az általunk követett logikát a következők szerint. A nevek leírását egységesítettük, ettől eltérően találhatjuk a szó szerinti idézetekben, azt nem változtattuk meg. Az egyes fejezeteken belül az épületek bemutatása kronológiai sorrendben történik. Elkészültük dátuma több forrásanyagban akár éves eltérésekkel szerepelt, ami abból adódik, hogy esetenként az épület elkészültét, más esetben magát az átadást vagy a használatba vételt jelölték meg átadásként. Az idézetek a talált módon, az akkori kor nyelvezetével és helyesírásával kerültek be. Sajnos, voltak adathiányos időszakok, leginkább az 1940-es évek, ezért néhány esetben szélesebb időintervallum megadására kényszerültünk. Az épületek pontos azonosítása érdekében a mellékletben elhelyeztük a kórházleiepet 1980-ban és 1996-ban ábrázoló térképet. Az itt feltüntetett épületszámokra hivatkozunk az egyes fejezetekben. Az egyes epületekben működő osztályok sorsát addig követtük nyomon, amíg az újonnan épült tömbkórházba való költözésük megtörtént.
A bontás és más funkcióra való átadás négy korábban épített pavilont nem érintett, ezek ma is az intézmény meghatározó épületei. Teljességre törekedve, a könyv egy mellékletét arra szántuk, hogy egykori és mai állapotukat egy-egy fényképpel bemutassuk. Szintén egy mellékletet szántunk a Kórházban fellelhető emléktáblák és szobrok bemutatására, amelyek egy része a bontás és átadás után már nem az eredeti környezetben látható. Reméljük, hogy írásunkkal Kaposvár helytörténeti anyagát is gyarapítjuk. A könyv -tartalmát és terjedelmét tekintve - nem realizálódhatott vobia széleskörű összefogás, segítség nélkül.
Folyamatos támogatást kaptunk az intézmény főigazgatójától, Dr. Moizs Marianntól, akinek ezúton is köszönetünket fejezzük ki a könyv koncepciójáért, megjelentetéséért, munkánk folyamatos nyomon követéséért, értékes javaslataiért. Köszönet Kovács-Kiss Krisztinának anyagunk nyomdai előkészítéséért. Megköszönjük Dr. Vértes László egyetemi oktató tanár stilisztikai korrekcióit. Köszönetet mondunk I,. Balogh Krisztinának, Kaposvár város főépítészének a rendelkezésünkre bocsátott alaprajzokért, anyagunk építészeti szempontból történő áttekintéséért. Köszönjük Job-banné Pécsi Rózsa és Nemes Hajnal adatgyűjtő- és szolgáltató munkáját. Csak a hála és elismerés szavaival említjük meg családjainkat, akik kellő toleranciával álltak mellettünk. Lányaink, Takács Gabriella és Szabó Krisztina számítógépes feldolgozó", rendszerező- és szerkesztő munkája volt a biztosítéka könyvünk elkészülésének.
A szerzők Vissza