A mulandóság cáfolata (minikönyv)

Előszó

Nem véletlenül választottuk Devecseri Gábor szép versének címét e kis kötet homlokára, és tudatosan került a költemény a könyv első oldalára. Hiszen minden maradandó érték, így ez a társadalmi munkában született minikönyv is az elmúlással igyekszik szembeszállni, a feledés cáfolata szeretne lenni.
Huszonhárom ablak nyílik a könyvlapokon Hellászra. A görög tájra, az Akropolisz évezredes oszloperdejére, Olümpia romjaira, a spártai Meneláosz-szentélyre, Mükéné dombjára, Knosszosz forró labirintusára, a Delfi-öböl hullámzó tengerére és hegyvonulataira. S fölidéződnek a görög mitológia alakjai, Kreon és Akhilleusz, a tengeristen Poszeidon, az apja keresésére indult Télemakhosz, a csodás kalandokat megélt Odüsszeusz, a tragikus sorsú lány, Elektra és mindenek istene, Zeusz. Ez az évezredekkel ezelőtti világ mágnesként vonzotta a XX. századi magyar kultúra e két kiválóságát, a költő Devecseri Gábort és a képzőművész Vinkler Lászlót. Vajon mi mágnesezte érdeklődésüket, honnan táplálkozott ez a vonzalom? Devecseri egy 1967-ben adott interjújában így vallott erről: "Az antikvitáshoz nem lehet 'visszavonulni'. Irodalmában, művészetében a formai gazdagság, harmónia, virtuozitás élvezete és közvetíthetősége, a mesterség izgalmas gyakorlata mellett és előtt az vonz, hogy a homéroszi humanizmustól a manandrosziig és tovább egyenes utat jelöl az emberiség igényében és gyakorlatában. A jelent is szívesen ítélem meg ennek alapján, mert jó mércének tartom. Nem én vagyok az első, de az utolsó sem, aki - más egyebek között - mitológiai tárgyú, de nagyon is a mindenkori jelenről és jelenhez szóló munkákat ír." Vinkler László is sokszor szólt a hellén kultúrához kapcsolódó viszonyáról, egész életét végigkísérő, hol búvópatakként rejtőző, hol mindent elsöprő vulkánként kitörő jelenlétéről. "A mitológia nyelvének gazdag, bő képi tartalma van. Alakjai azért nem vesztették el az évszázadok során aktualitásukat, mert nem alapított, dogmatikus vallás alakjai, hanem a természet, illetve az emberi természet lényegének, tulajdonságainak megjelenései... A mitológia olyan képi nyelv, amely a valóság különböző megnyilvánulási formáit különböző vonatkozásokban és területeken ábrázolhatóvá teszi... A görög gondolatvilág az európai gondolkodásmód bölcsője. Szemléletmódunk kovásza, s mi is úgy nyúlhatunk hozzá, akár az ősi népművészethez, mert tanulságai, példái olyan általánosak, olyan aktuálisak... Több évtizedes munkásságomat áttekintve a különféle törekvések fonadékából kitűnik a mitológiához való kapcsolódás következetessége. Nem stilisztikai következetesség ez, hanem a személyiség állandóságáé. Az egyetemes emberit mítikus példázatokban, a kaotikustól a rendezett felé törekedve élem át... Az emberi mérték keresése ennek a folyamatban fő mozgatója. Útján hol a dionysosi katarzist, hol az apolloni világosságot keresve járom."
Csoda-e, a két vallomást megismerve, kettejük találkozása? Inkább törvényszerű. Amikor ezek a vázlatok elkészültek, Devecseri már nem élt, s a rajzoló sem érhette meg, hogy könyvvé formálódjanak a verssorok és rajzok. Pedig már ezek a vázlatok is árulkodnak arról a ritka pillanatról, mely egységbe ötvözi egy költő sorokba foglalt, egy képzőművész vonallá transzportált gondolat-, érzelem- és indulatból szőtt világát, hasonló erkölcsi, művészi, esztétikai alapállását, személyiséggé nemesedő filozófiáját. Irodalom és képzőművészet, vers és rajz találkozik ezeken a lapokon, ebben a könyvben. A nagyközönség természetesen nem ismeri olyan mélységben, olyan részletességgel ezt a kultúrát, mint ahogy ők ismerték. Legtöbbünk számára az ókori görögség a fotókról, filmekről ismert csodálatos építészeti remekeket juttatja eszünkbe, művészettörténeti könyvek lapjairól sejthetjük meg szobrászatuk, kerámiaművészetük, ötvösségük nagyságát, drámáik újra és újra megelevenedő színpadi változataiból, mintegy mozaik rakódik össze mitológiájuk, filozófiájuk. Ám a görögség teljes képét nemigen élhetjük át úgy mint ők, akik nemcsak szerették, nemcsak ismerték, de személyiségükön átgyúrva újra is fogalmazták e mitológia alakjait, újra játszatták történeteiket, korunkhoz igazított, érzékeny művészet-óráik moccanására. Ezért döbbentett rá bennünket ez a kis könyv arra, hogy mennyire egysíkúak ismereteink, mennyire silányak és hiányosak a múlt értékeiről alkotott képeink, milyen nagyszerű volna hasonló módon közelférkőzni ezekhez a máig érvényes örökségekhez. A régi kultúrák korszerű újraértékelése tudományban és művészetben egyaránt nagyszerű és nemes feladat. Ha a görögségről beszélünk, Európa bölcsőjéről szólunk. Az emberiség egyik nagy történelmi tisztítótüzéről, melynek példái ma is irányjelzők lehetnek.
Nem véletlenül rímel hát Devecseri Gábor verseiben és Vinkler László rajzaiban egymásra két kor, a klasszikus görögség és a mai Európa. Párhuzamukkal, eseményeik, modelljeik összeszikráztatásával újrafogalmazható és újraértékelhető, fölfedezhető és fölmutatható megannyi emberi kapcsolat, egyén és közösség ellentmondása és kézfogása, a személyiség alakulása, kötöttség és szabadság oly gyakori egymásnak szegülése.
Egy könyv csírái voltak ezek a rajzos oldalpárok. S íme könyvvé lettek. Vázlatszerűségükben, kiforratlanságukban is jelezni képesek, mi nyílott-virágzott volna ezekből a fölvetett gondolatokból, ötletekből, jelzésekből. De e kiadvány posztumusz mivoltában is jeles érték, adalék egy költő és egy képzőművész életművéhez. És tisztelgés is, hisz Devecseri Gábor hatvan, Vinkler László hetvenéves lenne ebben az esztendőben. Mindkettőjük testamentumát fogalmazta meg halála napján készített egyik utolsó rajzában és annak szövegében Vinkler: "A tigris széttépheti a pegazust, a kecske lelegelheti a babérfát, a költő mégis felmegy az Olymposra." Ők már mindketten onnan figyelnek bennünket.
Tandi Lajos Vissza