A műgyüjtő 1931/11-12.

Előszó

Részlet:
"Mindenekelőtt bevezetésül - azok számára, akik talán nem tudnák -, van Németországnak ma egy műkritikusa, Meier-Graefe, akinek szavára műgyüjtők, múzeumok és műkedvelők esküsznek s ami ennél is több, expertizére gondolkodás nélkül adnak oda súlyos ezreket. S ez a Meier-Graefe, aki 65 évvel ezelőtt itt született Resicán (ha itt maradt volna, ma nyugalmazott gimnáziumi tanár lenne, 25% levonással), ez az ember, akinek műkritikusi szavára egész Európa és Amerika műpiaca felfigyel, mert a Böcklinről, Menzelről, Hogarthról, Manet-ról, van Gothról, Renoirról, Corot-ról, Courbet-ről, Delacrois-ról, az impresszionistákról, a nagy angol és a nagy spanyol festőkről írott tanulmányai nemzetközi tekintélyt szereztek neki, ez az ember pár nappal ezelőtt cikket írt egy berlini kiállításról, ahol a Hartberg-galériában Bernáth Aurél nevű magyar festő művei voltak láthatók. A tanulmánynak is beillő cikk így végződik:
- A magyar festészetből eddig leginkább Munkácsy nagyszerű fekete vázlatait, valamint Leibl barátját, Szinyeit ismertük, aki az impresszionizmus egy röpke visszfényét vitte el hazájába; a fiatalabbak közül főként még Rippl-Rónait. Most azonban ezt a Bernáth Aurélt a jövőben szintén a nagy magyar reprezentáns művészek közé kell számítanunk. Vajjon akad-e Pesten még több vele egyivású festő is? Magyarország ezzel az egy festőjével éppúgy, mint Norvégia egykor Munchhal, azoknak a modern művésznépeknek a sorába nyomul előre, amelyekre ezután nagyon fel kell figyelnünk." Vissza