A műemlékvédelem táguló körei

Előszó

A múlt átépítése azonnal megkezdődhet. A budapesti Déli pályaudvar 1962-ben elkészült, Kővári György tervezte utasforgalmi csarnoka, mintegy a nagyhatású Balatoni Fejlesztési Program egyik kinyújtott "csápjakén", Balaton-felvidéki vörös homokkő alépítményre állított, arányos, transzparens üvegdobozzal nézett a Vérmező és a környező utak alkotta csomópont szabad térségére, megközelítését látványos, dinamikus vasbeton lépcsőrendszer szolgálta, amelyhez karcsú oszlopok tartotta perontető kapcsolódott a felső szinten. Az egész logikus és átlátható rendszer, a legfontosabb célállomásokra utaló anyaghasználat már 1973-ra odalett, amikor újra megnyílt a magasságában nem, de vízszintes kiterjedésében többszörösére bővített és aránytalanná formált, semmitmondó, bár talán drágább kőanyagokat használó, a környezettel való kapcsolatát - igaz, a metró által befolyásolt - összevissza közlekedési rendszerrel és átláthatatlan, foncsorozott üvegfelülettel tönkretevő új állomásépület. Ezt még gimnazistaként éltem meg, értetlenkedve, de tudomásul véve, mint megváltoztathatatlant.
Az első igazi sokk már felnőttként akkor ért, amikor az 1980-s évek második felében az 1963-ban épült Tihany Szálló átépítése során annak minden korábbi értékét egyetlen pillanat alatt eltüntették, ráadásul hasonló építészeti értékek létrehozása nélkül, igaz, a gazdaságosság jegyében az épület méretét jelentősen megnövelve. Elpusztult a Lenin körúti központi házasságkötő terem páratlan belső tere is, pompás vörös márvány oszlopaival és az előtér dekorációjával. Az "élmények" hatására először 1990-ben foglaltam állást egy feljegyzésben a közelmúlt legkiválóbb épületei védelmének szükségességéről és sürgősségéről, ezt később előadásokban, hivatali megbeszéléseken, cikkekben többször is megismételtem. A Chemolimpex székházának védelem alá helyezésére tett sikertelen kísérlet és az elszalasztott lehetőséget követő, jelentős átalakítás, majd például a Duna-parti Aluterv-székház, Budapest Körszálló és más modern épületek műemlékileg kedvezőtlen felújításai, a Népstadion dromosza körül lezajlott, történeti szempontból méltatlan vita nyomán egyre többen szólaltak fel az ügyben. 1996-ban Prakfalvi Endre segítségével megszületett az első javaslati lista is az 1945-1970 közötti évek védendő épületeiről. Vissza