A műemlékrestaurálás

Előszó

Ipolyi Arnold hazánk műemlékeinek leglelkesebb apostola a Magyar Tudományos Akadémiában 1861. december 21-én „A középkori emlékszerű építészet Magyarországon" című előadását e szavakkal kezdte: „A nemzetek nagyságának és tehetségének jelzői nem csupán a történelem lapjai, de kitűnőleg a monumentális művek is: azon emlékszerű műalkotmányok, melyek néma bár, de élő emlékek, magának a történetnek kútforrásul szolgálnak", majd így folytatta: „Nemzeti multunknak vannak századai, melyekből egy sort nyelvünkön nem vagyunk képesek felmutatni, míg ugyanazon századokból magas műveltségi állapotot tanúsító számos műemlékünk maradt ránk. - Minden ilyen nemzeti műemlék elenyésztével tehát nyilván történetkönyvünknek egy-egy lapja szakad ki! - A legjelentékenyebb és legrégibb műemlékek azonban már a tárgy természeténél fogva építészetiek."
Ipolyi szavai tehát világosan meghatározzák a műemlékek fontosságát, azok fenntartásának szükségességét és itt különösen a nemzeti szempontot hangsúlyozza.
De hát mi is a műemlék?
A műemlékek fenntartásáról szóló 1881. évi XXXIX. törvénycikk így határozza meg: „Műemlékek elnevezés alatt értik a földben, vagy a föld színén levő minden olyan építményt és tartozékát, mely történeti vagy művészeti emlék becsével bír." E törvény 4. pontjában azt mondja: „A fenntartandónak nyilvánított műemléket a tulajdonos saját költségén épségben fenntartani köteles; javításokat, bővítéseket vagy átalakításokat azon csak a vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélyével s az általa meghatározott módon tehet". Ezt kiegészíti a 6. pont: „Amennyiben a fenti kötelezettségüket nem teljesítenék, a vallás- és közoktatásügyi miniszter a mű- vagy történeti emlék fenntartását, esetleg annak szükséges kiigazítását elrendelheti és végrehajthatja."
De elég hosszú ideig tartott, amíg ez a - ma már elavult - törvény megszületett. A Tudományos Akadémia már 1847-ben felhívta a figyelmet a műemlékek védelmére. Vissza