A műbirálatról

Előszó

Pope Sándor, e jelen tanköltemény szerzője, 1688-ban született Londonban. Atyja vagyonos gyolcskereskedő, vallására catholicus, a Stuartok pártjához szított, s miután ezek a britt trónt elveszték, a fővárost elhagyá, a windsori erdőben egy kis birtokot vett s családjával oda vonult. Pope gyermeksége óta testre gyenge volt és beteges, de lélekre eleven és tudnivágyó. Nyolcz éves korig otthon maradt szüleinél, de ezután Hampshirebe adatott, egy katholikus paphoz, ki őt latin és görög nyelvre tanítá. Ekkor ismerkedék meg Homérral és Ovid Metamorphosisaival angol fordításban, meg ezek által először angol versekkel is. Ez olvasmány s utóbb egy színi mutatvány melynek tanúja volt, reá oly erősen hatott, hogy maga is egy Homérból vett tárgyat drámává dolgozván ki, tanuló társaival betanulta s eljátszotta. Tizenkét éves korában visszatért az atyai házba s már ekkor meglepő költői tehetséget fejtett ki. E gyenge korban készített egy ódát: A magányhoz, melyet később sem volt oka szégyenlenie, mert rajta már korához mérve csodálandó világosság, határozottság és nyugalom ömlik el. A költői stilusban ugyanekkor Statius Thebaisának metrikus fordítása által gyakorlá magát. Ez időben hőskölteményt és szomorújátékot is írt, de elég szerénységgel birt azokat megsemmisíteni. Tizenhat éves korában írta idylljeit (Pastorals), melyek 1709-ben megjelenvén, az angol műbirálók közt élénk vitát támasztottak az e nemű költészet jelleméről. Pope idylliumaiban nincs ugyan az effélékben megkivántató falusi egyszerűség és naivság, de annál több finomság, gyengédség és csín, s ennél fogva, kivált a szerző ifjú korát tekintve, az angol közönség figyelmét méltán magokra vonák. Vissza