A mozgás tere

Előszó

A felsőoktatási mobilitás, akárcsak az akadémiai autonómia gondolata egyidős az egyetem létrejöttével és folyamatosan végigkíséri azt. A bolognai, párizsi egyetemeken natiókba szerveződő fiatal klerikusok ugyanúgy egy nemzetközi „projekt" részesei voltak, mint manapság a felnőttségük és önállóságuk első próbáit az Erasmus ösztöndíj segítségével átélő hallgatók Barcelonában vagy Helsinkiben. A mobilitásnak már évszázadokkal ezelőtt regionális jellemzői voltak. Krakkóban például az egyetem alapítása utáni évszázadokban a hallgatók jelentős hányada éppen a Magyar Királyságból érkezett, s ez nem volt véletlen, mint ahogy az sem, hogy ma a cseh egyetemek nemzetköziesedését a Szlovákiából és Ukrajnából érkező hallgatók táplálják. A statisztika a mobilitás jellemzőinek megragadásában ma éppúgy küzd nehézségekkel, mint a történeti kutatás a mobilitás történeti részleteinek kibontásában. A krakkói egyetem „magyar" alumnusai magyarok, németek vagy éppen szláv anyanyelvűek voltak, ahogy manapság a szlovák állampolgárság a prágai egyetemen gyakran takar magyar nemzetiségű és magyar anyanyelvű hallgatót. A múlt és a jelen párhuzamai kiterjednek a mobilitás tágabb társadalmi-gazdasági-kulturális környezetére is. A hét szabad művészet az univerzális felhasználhatóság ambíciójában rokon az európai kredittranszferek mögött megbúvó oktatási filozófiával: a tudás egyetemes, mégis többet ér, ha idegen oltás is történt a hazai szárba. Az egyetem a nemzeti gazdaságok legfontosabb humán erőforrás-ellátójaként akkor hatékony, ha jól kidolgozott nemzetköziesítési stratégiák és következetesen alkalmazott mobilitási politikák segítik nem csak a hallgatók és a tanárok, de a képzési programok szintjén is. Ezért a mobilitás sohasem csupán az egyetemek belügye, akkor működik jól és főként demokratikusan, ha a legfontosabb „megrendelők", a nemzeti közösségek maguk is fontosnak tartják. A mobilitás exponenciális növekedését az elmúlt években természetesen nem csupán állami ösztönzések hajtották, hanem az egyre inkább összefüggő, valamint egymáshoz is kapcsolódó globális oktatási tér, de a nemzetköziesítés és a mobilitási modellek összetett hálózata. Ázsia felemelkedése, a regionális mobilitás kiterjedése nem független az adott országok által követett gazdaságfejlesztési és külpolitikai törekvésektől, ahogy ezt Kína vagy Szingapúr példája egyaránt igazolja. S arról se feledkezzünk meg, hogy a mobilitás nyilvánvaló bővülése ellenére a hallgatóknak, sőt az oktatóknak is még ma is csak kisebbsége vesz részt a felsőoktatásban eltöltött ideje alatt egyéni vagy szervezett mobilitásban. Vissza