Előszó
NEMESHEGYI PÉTER TEOLOGIAPROFESSZOR, AZ „ISTEN SZERETETÉNEK MUZSIKUSA: MOZART" CÍMŰ ELŐADÁSSOROZAT ÉS A JAPÁN FIATALOK MOZART-ÉLMÉNYEI CÍMŰ KÖNYV ALKOTÓJÁNAK ELŐSZAVA
„Semmit sem ismerünk meg...
Tovább
Előszó
NEMESHEGYI PÉTER TEOLOGIAPROFESSZOR, AZ „ISTEN SZERETETÉNEK MUZSIKUSA: MOZART" CÍMŰ ELŐADÁSSOROZAT ÉS A JAPÁN FIATALOK MOZART-ÉLMÉNYEI CÍMŰ KÖNYV ALKOTÓJÁNAK ELŐSZAVA
„Semmit sem ismerünk meg tökéletesen, amit nem szeretünk tökéletesen" i mondja Szent Ágoston. Ha ezt a mondatot pozitívra fordítjuk, így hangzik: „Csak azt ismerjük meg tökéletesen, amit tökéletesen szeretünk." E mondás nagyon jól illik Marton Árpád Mozart-könyvére. Árpád nagyon-nagyon szereti Mozartot, és ezért tudott olyan mély beleérzéssel és belátással írni minden idők egyik legnagyobb muzsikusáról.
A könyv végigkíséri Mozartot egész életén, és közben remek jellemrajzot fest meg róla, aki „hatéves szíve romlatlanságával dalolta végig a földi tereket, magával vonzva szívünket az egyszerű öröm magasába". Árpád könnyed, élvezetes stílusban mutatja be ennek a zseninek szinte valamennyi művét, úgy, ahogy azok a csak a zenének és a zenében élő Mozart lelkéből fakadtak. Magyarázatai nyomán még az apróbb alkalmi alkotásokban, dalokban, divertimentókban, táncokban is csodálkozva fedezzük fel Mozart géniuszának felcsillanását. A nagy Mozart-művek elemzése pedig mesteri. Például Mozart híres utolsó három szimfóniáját a föld, az ember és a kozmosz zenéjeként mutatja be: az Esz-dúr szimfónia: „nyers életöröm", „ujjongó füzértánc"; a g-moll szimfónia „az emberi léthelyzet egyik legmeghatóbb dokumentuma", „romlatlan humánum"; a kozmikus méretű C-dúr szimfónia zárótétele pedig „a mindent átjáró szeretet hálakiáltása" „az egész teremtett világ örömittas száguldása a lét ellenállhatatlan forrása, a szeretet extázisa felé."
Más nyelveken sem találtam ilyen részletes és remek könyvet Mozart A életéről és műveiről. Árpád lelkes magyarázatai során egyre inkább észrevesszük, hogy Mozart egész művét jellemzi „a játék mindenek fölötti, eredendő derűje, amely nem kerüli ki, de zenévé oldja a lét ellentmondásait", mégpedig „könnyedén, ajándékszerű magától értetődőséggel."
Vissza