A moszkvai levelezés (dedikált példány)

Fülszöveg

Egy prominens magyar sztálinistával találkozunk ebben a könyvben. Egy sztálinistával, a sztálinizmussal való szakítás előtt és közben. Hegedüs András 29 évesen lett miniszterelnök, és a 34. születésnapja előtt egy héttel, a forradalom kitörésének másnapján bukott meg. A következő napokban nem túl aktívan, de részt vett a régi pártvezetés utóvédharcaiban. Október 28-án, amikor a párt és a kormány elfogadta a forradalmat, több vezető rákosista politikussal együtt, családostul Moszkvába menekítették. Befogadóik három nappal később elhatározták a forradalom leverését.
Hegedüsék visszatérni készültek, "ugrásra készen álltak", mert biztosak voltak benne, hogy újra szerepet kapnak a legfelső vezetésben. nem sokon múlott, hogy az emigráció '57 tavaszán Hegedüs számára valóban véget is érjen. Márciusban, Kádár János sorsdöntő moszkvai tárgyalásain több szovjet vezető szorgalmazta, hogy Hegedüst is engedjék haza, de ez mégsem így történt.
A több mint másfél éves kényszerű emigrációban a Hegedüs család mindvégig aktív levelezést folytatott az itthon maradt (vagy hazatért) rokonokkal és elvtársakkal. A személyes hangú üzenetekből nemcsak egy politikusi pálya vége és egy kommunista családtörténet rekonstruálható. A vacak jegyzetlapokra írt sorokból éles részletességgel rajzolódik ki egy különös, ma már szinte elképzelhetetlen párthűséggel és pártszerűséggel gondolkodó, érző és élő (kispolgári) család hétköznapi élete Budapesttől Moszkváig és vissza. Vissza