A Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskola és Vas megye Tanácsának Végrehajtó Bizottsága által 1962. május 17-18-án Bükön a Lenin MTSZ közreműködésével rendezett tudományos ülésszak előadásai

Előszó

A mezőgazdaság szocialista átszervezése után most legfontosabb feladat, hogy az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek gyorsan és minél nagyobb mértékben kihasználják a nagyüzem által nyújtott termelésfejlesztési lehetőségeket. A termelés tervszerű fejlesztése érdekében alapvető kérdés, hogy az egyes tájak és termelő üzemek termelési irányai minél előbb kialakuljanak, mert így érhető el a termelés minél gyorsabb fejlesztése. A második ötéves terv a mezőgazdasági termelés 22-23 %-os növelését irányozza elő és meghatározza részleteiben is a termelés fejlesztésének irányát és arányait. A terv teljesítésében jelentős szerepe van az állattenyésztésnek, mert ezen a téren is még számos olyan tartalék áll rendelkezésünkre, amelyek feltárásával javíthatjuk a tenyésztési színvonalat, növelhetjük az állati termékek mennyiségét és javíthatjuk a minőséget.
A büki konferencia ezért helyesen tűzte napirendjére annak megvitatását, hogy a szarvasmarhatenyésztés és a baromfitartás fejlesztésének lehetőségeit megtárgyalja a nyugat-dunántúli tájra vonatkozóan, szűkebben véve pedig Vas megyei viszonylatban. Ezen a tájon elsősorban a szarvasmarhatenyésztésnek vannak hagyományai és nagy lehetősége van a nagyüzemi baromfitenyésztés széleskörű kiterjesztésének. Ez a konferencia alkalmas arra, hogy az elért gyakorlati eredmények, a meglevő hiányosságok feltárásával, a tudomány ezen a téren elért eredményeinek ismertetésével utat mutasson és segítséget adjon a tájon dolgozó állami gazdaságoknak és termelőszövetkezeteknek e két fontos állattenyésztési ág fejlesztéséhez. Ez a tanácskozás nagy segítséget nyújt a mezőgazdasági tudomány művelőinek munkájához is, mert megismerik az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek helyzetét, a termelésben felmerülő problémákat, így a tudományos kutatásban a gyakorlat által felvetett legfontosabb kérdések megoldására lehet összpontosítani a szellemi és anyagi erőket. Ezzel a tudomány eredményei a termelésben közvetlenül ható termelőerővé válnak.
A nyugat-dunántúli tájon a szarvasmarhatartásnak igen nagy hagyományai vannak. Ezt számszerűen bizonyítja az is, hogy Vas és Győr-Sopron megyék szarvasmarhaállománya az ország szarvasmarhaállományának kereken 12 %-a és hasonló az arány a marhahizlalás terén is. Mindez azt mutatja, hogy a táj szarvasmarhatenyésztésének színvonala döntő mértékben befolyásolja az egész ország szarvasmarhatenyésztésének eredményességét. Mindezt azért kell kihangsúlyozni, mert megállapíthatjuk, hogy a tartási viszonyok megjavításával, az állategészségügyi rendszabályok fokozott betartásával és a takarmányellátás - különösen a rét-legelő gazdálkodás és silótermelés - javításával a táj állami gazdaságai és termelőszövetkezetei gyors ütemben fejleszthetik szarvasmarhatenyésztésüket, növelhetik a tej-, hústermelést és javíthatják annak gazdaságosságát. Vissza