A mosolygó szobor

Előszó

Saigonban, a főkormányzóság parkjában van egy villa, amelyet a kormányzó előkelő vendégeinek tartanak fenn. Egész földszintje egyetlen óriási szalón. Baloldali falán lóg egy kép, amelynek aláírása Carrera és dátumaa 1912. Azt a szobrot ábrázolja, amelyet Angkor látogatói ezen a néven ismernek: a Bélpoklos király szobra.
E személyiség kilétére nézve számos hipotézist állítottak fel azok a tudósok, akik a khmer-régiségek tanulmányozásának szentelték magukat. Így például Moura a gazdagság istenének, Kuberának ábrázolását látta ebben a szoborban, aki tudvalevően bélpoklosságban szenvedett. Aymonnier szerint kétségtelenül Jaszovarman királynak, Angkor-Thom alapítójának képe ez. Commaille viszont azon a véleményen van, hogy a művész Mahadeva istent akarta ábrázolni, aki nem más, mint az erdei remete alakjában imádott Sziva isten. Groslier, bár nem nyilatkozik határozottan, inkább a szivaista föltevés felé hajlik. Mi a magunk részéről nem is foglalunk állást ebben a vitában. Mi különben is egyebütt látjuk a rejtélyt. Abban az ellentétben, amely a vászonra rögzített arckifejezés - kétségtelenül pontos festő munkája - és a híres szobor arckifejezése közt van, amelyet magunknak is alkalmunk volt megbámulni, amikor tizennégy esztendővel később Angkornak jártunk. A képen gondterhelt, komor vonásai vannak a Bélpoklos királynak. A kőszobor vonásai, éppen ellenkezőleg, a szelíd irónia mosolyában olvadnak fel. Azt mondaná az ember, hogy időközben valami szobrász titokban földerítette az isten fájdalmas ábrázatát.
Az itt következő kis történetnek egyetlen érdeme, hogy nagyjában valószínű magyarázatát adja ennek az érdekes régészeti problémának. Vissza