A mórok

Előszó

Perpignanban, Franciaország legdélibb szegélyén, két egymás fölébe emelt kápolna homlokzata néz farkasszemet a mallorcai királyi palota kertjének kapujával. Legalább tizenkét másodpercig tart, míg a visszhang visszaverődik, s ezért olyan képzete támadhat az embernek, hogy a sötét terem nem is a kis alsó kápolna, hanem egy hatalmas székesegyház belső tere. A szentély két sarkánál széles fülkék nyílnak a belső térre, s ezek falai verik vissza a hangokat, mintha nagy teljesítményű hangszórók lennének. Azonnal szembetűnnek, hiszen az épület több évszázados elhanyagoltsága miatt a mennyezeten kívül csak ez a két benyíló őrzött meg valamit a 14. századi díszítményeiből. A fülkék záródása íves, azonban nem félkupola koronázza azokat, hanem féltölcsér alakú kúpos forma, amely a mélyedés hátsó falán levő enyészpont felé szűkül. Ebből a pontból színes sávok - mint a felkelő nap sugarai - futnak szét a fülkéket koronázó lapos ív irányába, mintegy fénykoszorúval borítva a falat. Ez az egyes fülkék íveit szegélyező fénykoszorú a helyiségben körbefutó festett sáv részét képezi, amely csak a keskeny bejárat és a távolabbi sarkokban levő két ragyogó vörös, kék, zöld és arany színezésű legyezőmotívumnál emelkedik fel, hogy azokat keretezhesse. A sáv alapszíne vörös, a fekete és sötétkék téglalapok, rombuszok mintázata hímzésre emlékeztet. Az absztrakt formák éles ellentétben állnak a figurális díszítéssel, amely a mesteri faragványfüggöny-boltozat gazdag indadísz-faragásaiban látható. Ez a kontraszt talán még élesebben ötlik az ember szemébe a felső kápolnában, ahol a fülkék és a fríz motívuma ismétlődik, azonban a faragványok apostolokat és szenteket ábrázolnak, s a festett üvegablakok Európa északi részének katedrálisaira emlékeztetnek.
A motívum eredetét legvilágosabban a mintázat elemeit összefogó arabeszkfolyam arany indázata jelzi: egy más nyelv, másik világ írásjelei ezek, amelyeket a bennük járatlan kezek vízszintes és függőleges elemekre bontottak le. A nyelv, amelyről szó van, az arab; a szavak a maguk deformált ortográfiájukkal csak kevéssé hasonlítanak az eredeti szöveg szavaira, de minden bizonnyal egy meghatározó mondatot variálnak: Lá iláh, illa"lláh va-Muhammad raszúl Alláh.* Vagyis: "Nincs más isten, csak Allah, és Mohamed az ő küldötte." Vissza

Fülszöveg

711-ben arab seregek özönlöttek keresztül a Gibraltári-szoroson, s ezzel kezdetét vette Spanyolország muszlim megszállása. A félsziget csak 1492-ben szabadult fel, amikor a keresztény királyok az utolsó mórokat is kiverték Granadából. Az iszlám Észak-Afrikában és az Ibér-félszigeten több mint ötszáz évig uralkodott.
Az iszlám vallás és kultúra rendkívüli erejének és szívósságának titka abban rejlett, hogy képviselői rendíthetetlen meggyőződéssel vallották: hitük és szokásaik felette állnak az összes többinek. Költészetük fénye, kerámiaművészetük és fémművességük művészi tökélye, d legfőképpen csodálatos és páratlan építőművészetük egy olyan kultúra hagyományait idézi, amelynek ma is óriási a hatása ezeken a területeken.
Michael Brett felidézi a nagy dinasztiák és birodalmaik felemelkedését, lehanyatlását, bemutatja, milyen volt az emberek mindennapi élete, s arról is szól, hogy mit köszönhet nekik az asztronómia, a filozófia, a természettudomány.
A 13. századig mindeme területeken jóval az európai társadalmak előtt jártak, és a modern ismeretek alapjait jelentős mértékig ők rakták le.
A szerző bepillantást nyújt az arab gondolkodásba, a muszlim társadalom bonyolult szövetét is megvilágítja. A leírást Werner Forman evokatív fotográfiái teszik szemléletessé, elénk varázsolván a táj megejtő szépségét és a mór művészet csodálatos alkotásait. Vissza