Előszó
Minden iskola megismerhetetlen, különleges világ: pedagógiai programjával, tanár és diákközösségével, hagyományaival, örömeivel, gondjaival, erőfeszítéseivel, eredményeivel, kudarcaival, közösen...
Tovább
Előszó
Minden iskola megismerhetetlen, különleges világ: pedagógiai programjával, tanár és diákközösségével, hagyományaival, örömeivel, gondjaival, erőfeszítéseivel, eredményeivel, kudarcaival, közösen megélt élményeivel, titkaival együtt. Most, ezt az évkönyvet forgatva, bepillanthat a kedves Olvasó e 48 éves rózsadombi Gimnázium kulisszái mögé. A tegnapok és holnapok között oly szűkre szabott időt kap egy év, gyorsan múló napjaival. Az állandóság mellett megtalálható az örök változás: érkező és búcsúzó diákok sora. Ők e könyv főszereplői, a négy vagy hat évig e falak között növekedő, a kamaszkor szárnypróbálgatásait megélő, a felnőtteket kritikus szemmel figyelő fiatalok. Nekünk pedagógusoknak jut a „kertész" szerep: ápolni, védeni, nyesegetni, néha metszeni, mindezt a „termés" érdekében, amely nem most, hanem talán csak évek múlva érik be. Tanítványaink üzennek e sorok mögül, megörökítve osztályuk számukra érdemesnek, emlékezetesnek ítélt eseményeit. A hétköznapok kötelességteljesítését jelző számadatok, a megmérettetés eredményei mellett felbukkannak a hagyományos rendezvényeken átélt élmények, a tél és a nyár örömeit megörökítő táborok, diákcserék, székelyföldi kirándulások, a Móricz-hét élményei, a sportprogramok izgalmas versenyei, a diákönkormányzati munka. A könyv lapjai őrzik a kimagasló teljesítményt nyújtó tanulóink nevét, büszkeségeink fényképeit. Nemcsak minden év, de minden tanóra is megmérettetés, a tanár-diák kapcsolat erőpróbája, a közös munka eredményeivel, problémáival való szembenézés. Ez az év még különleges tükröt is tartott elénk, hogy minőségfejlesztő tevékenységünk kezdetén tudjunk szembenézni az eddigi megtett úttal, erős és gyenge pontjainkkal, munkánkkal kapcsolatos visszajelzésekkel, és megfogalmazzuk további teendőinket. Ajándékot ad az, aki megfogalmazza gondolatait és szerencsés az, aki a befogadásra nyitottnak mutatkozik. Szívből jövő szeretettel ajánlom az iskolánk, főleg tanítványaink erőfeszítéseiből megszületett produktumot minden érdeklődő Olvasónknak, hogy részesüljön abból az örömből, amit ember nyújthat embernek.
Vissza