Előszó
A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján (1990. 09. 24-26.) elhangzott előadások együtt, egy kötetben jelennek meg. Ezt nem csak fontosnak, hanem elengedhetetlennek tartottam már...
Tovább
Előszó
A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján (1990. 09. 24-26.) elhangzott előadások együtt, egy kötetben jelennek meg. Ezt nem csak fontosnak, hanem elengedhetetlennek tartottam már akkor is: ritka alkalom kínálkozik így felmérni tudományunk egy szeletének helyzetét, problémáit, törekvéseit, egyben igazolni a némi gyanakvással fogadott szentesi találkozó munkájának komolyságát és meggyőzni a „befutott" kollégákat arról, hogy a szervezkedés-csoportosulás nem ellenük irányul: hiszen a tanulmánykötet mintegy mindenkit részesévé tesz - ha nem is a szentesi hangulatnak, de mindenképpen az ott elhangzottaknak.
A szentesi találkozó olyan generációs szerveződés ritka nyilvánvalósággal manifesztálódó eredménye, amelynek gyökere kettős: az utóbbi 10-15 évben végzett népvándorláskoros régészek mögött a 80-as évek diákköri konferenciáinak gyakorlata, illetve a minden korosztályra jellemző természetes rokonság összefűző ereje, konkrétan a hetvenes évek lassan legendává váló asztaltársasága, a Fiatal Archaeologusok Szövetsége közvetlen példája bújik meg. Az idősebbeknek nincs mit féltékenykedniük: a dolog egészen természetes, mi sem voltunk jobbak Hacsak nem irigyeljük az Ifjak Csapatától a kezükben lévő fontos és gyönyörű anyagokat (amihez kemény munka árán jutottak) és szemtelen fiatalságukat, amelynek birtokában friss buzgalommal ingatnak meg nem egy axiómává merevedett tételt, bátran vállalva a nehezen megközelíthető kérdések feszegetésével járó veszélyeket. Budapest és Szeged iskoláiból az utóbbi években feltűnően sok népvándorláskoros (vagy azzal is foglalkozó) szakember került ki: bár a szentesi csapatnak maradt némi önkorlátozó baráti kör-szerű jellege, mégis 41 előadás hangzott el (és 40 tanulmány jelenik meg rekordidő alatt). Össze- gyűlt, megért bennük egy sereg kutatási eredmény, új, jelentős leletanyag szellemi birtokába jutottak, sokatígérő felismerések, módszerek, ötletek várnak publicitásra. De munkál még egyikükben-másikukban pici bizonytalanság, megbeszélésre-megnyugtatásra-egyetértésre vágyik egy-egy meglepő hipotézis, egy-egy, a megszokottól eltérő megközelítés. Ez pedig egymás között könnyebben megy: nem kell (annyira) félni a vitától, nem nyomaszt a szakmai tekintély - és ez akkor is így van, ha nincs is okuk félni, hiszen kevés kivétellel (tisztelet és becsülés nekik, a legbátrabbaknak) nem kezdőkről van szó.
A szentesi találkozó rendező elve a generációs szempont (életkor, végzés éve) mellett a célbavett korszak: a népvándorlás- és honfoglaláskor, lényegében az első évezred második fele volt. A több mint negyven résztvevő zöme régész és a téma specialistája (a Csapat ebben is különbözik a 70-es évek Szövetségétől, amely annak idején tudatosan törekedett korban és tudományágban távol állók összehozására).
Vissza