A monsoreaui hölgy bosszúja

Előszó

Végéhez értünk azoknak a gyönyörű történeteknek, melyek, három regényre osztva, a francia Valois-királyok korszakát vetítik elénk. A korszak nemcsak időmértéket jelent. A korszakot a benne élő emberek teszik azzá, aminek látjuk, ők adják meg jellegét, tőlük van zord vagy romantikusan derült színe, külön levegője. Aki elolvasta A negyvenötök-et, melyet az imént bocsátottunk a könyvpiacra, látta, mit jelent III. Henrik, az utolsó Valois-király uralkodása a Louvreban és a Louvre körül rajzó életben, hál a legitimisták ütköznek a trónra vágyó Guiseokkal s hol a király ellenségei karddal, csellel szereznek gondot a király híveinek. De aki elolvasta Margót királyné-t és a Monsoreaui hölgy-et is, többet tud ennél. Az már ismeri az egész korszakot, ismeri embereit; azokat is, kiket kard, karabély, tőr hagyott ki a történetek folytatásából, azokat is, kik nehéz vagy kecses léptekkel ugranak át az egyik történetből a másikba. Ezek az utóbbiak hősei ennek a harmadik regénynek is, melynek bevezető része a A negyvenötök, második és befejező része s egyben az egész regényciklusnak is befejezése A monsoreaui hölgy bosszúja, ez a most megjelnő kötet. A monsoreaui hölgy, a szép Meridor Diana a hőse ennek az egész regénynek.
A negyvenötök, az a negyvenöt remek gascognei alak, azért vannak, hogy a király nyugodtan alhassék. Őrizték is álmát, megóvták a trónját is, csak egytől nem óvhatták meg: a Valois-ház végzetétől. Harmadik Henrik király gyermektelen s a trón-öröksége öccsére, az anjoui hercegre néz. Olvasóink közül azok, kik elolvasták e regényciklusnak fent már megemlített köteteit, - melyek Dumas válogatott műveinek ugyanebben a kiadásában jelentek meg, - ismerik az anjoui herceget. Vissza