A monopolkapitalizmus politikai gazdaságtanának fő problémái

Fülszöveg

A monopolkapitalizmus politikai gazdaságtanának központi kategóriája a monopoltőke. A marxista elemzés szempontjából mindenekelőtt szükség van tehát a monopoltőke objektív, tudományos fogalom meghatározására.
Különös, de tény, hogy tankönyveinkben és az idevágó egyetemi jegyzetekben, a témakörrel foglalkozó cikkekben a monopoltőkét egyszerűen azonosítják a centralizált nagytőkével, amely a monopolár fenntartása révén monopolprofitot realizál. Ezáltal elsikkad a monopoltőkének, mint a kapitalizmus specifikus kategóriájának fogalmi meghatározása.
Lenin nyomán hangsúlyozzák, hogy "a szabad versenyt a monopólium váltja fel" és ebben rejlik "az imperializmus lényege". Lenin "Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelsőbb foka" című művének ez az alaptétele azonban nem mentesíti a marxista-leninista kutatót a monopoltőke további beható elemzése alól. A lenini mű célkitűzése - és korszakos tudományos érdeme -, hogy a revizionista ferdítésekkel szemben feltárta a monopolkapitalizmus alapvető jellemző tendenciáit és törvényszerűségeit. A monopoltőkés akkumuláció törvényszerűségeinek elemzését azonban Lenin - említett korszakalkotó művében - nem tette részletes elemzés tárgyává.
Jelen tanulmány - szerves összefüggésben a monopoltőkés akkumuláció rugóival - a monopoltőke fejlődéstörténeti és funkcionális meghatározását igyekszik adni, s a monopoltőkés akkumuláció megnyilvánulásaiból igyekszik levezetni a monopolkapitalizmus rendszerének működési sajátosságait. A legfontosabb következtetést e tekintetben a következőképpen lehet megfogalmazni: A rendszer működésének marxi modelljében végső soron a társadalmilag szükséges tőkemennyiség határozza meg - adott szerves összetétel mellett - a tőke értékesülési szükségletét (az átlagprofitot), és a társadalmilag szükséges tőkemennyiség növekvő tendenciáját - a szerves összetétel emelkedő tendenciája mellett - a tőke értékesülésének távlati tendenciáját: az általános profitráta süllyedését.
A monopolkapitalizmus rendszerében fordítva: a monopoltőke értékesítési szükséglete határozza meg a társadalmilag szükséges tőkemennyiséget, és a távlati profitstabilizálás a társdalmilag szükséges tőkemennyiség alakulását az idő függvényében.
Ez egyszersmind azt jelenti, hogy a monopolkapitalizmus politikai gazdaságtanának fő problémáit a tőketúltermelés marxi elméletéből vezetjük le.
A tanulmány első része a verseny törvénye és az értéktörvény közötti összefüggést; második része az akkumuláció és a termelés piackorlátai közötti összefüggést, azaz az akkumuláció piactörvényét; harmadik része a monopoltőkés akkumuláció sajátosságait, azaz a bővített újratermelés megkülönböztető vonásait tárgyalja a monopolkapitalizmus rendszerében.

Budapest, 1966. május
Szerző Vissza