A Mókusuccai titok

Előszó

ANDRIS FELÁLDOZZA MAGÁT.
Szerencse, hogy Magasovicsék félemeleten laktak, s így csak félemeletnyi magasságból gurultak lefelé. Amikor egymásnak estek, senki sem gondolt rá, hogy ez lesz a vége, ilyen vad összeakaszkodás! Igaz, Ambrus Laci már régen haragudott a kis Kelére, de hogy így egymásnak rohanjanak, ez már mégis csak sok!
Nem lehetett tudni, hogy ki kezdte. Az Elnök, éppen felolvasta az Egyesület vagyoni állását, s arra figyeltek.
... egy ötös futball-labda, tizenegy darab csíkos tornaing, egy eleven teknősbéka, egy üst, egy zászló, négy furulya, négy szalmazsák, egy persely...
Diadalmasan körülnézett, hogy mit szólnak hozzá. «Készpénzállomány: kilenc pengő húszon...»
Megakadt a hang a torkán, s a hat fillér bennerekedt. Furcsa nyikkanást hallott, s bár Magasovics elállta előle a kilátást, mégis észrevette, hogy a legtávolabbi sarokban, közvetlenül az ajtó mellett, két választmányi tag püföli egymást. Ambrus gáncsolhatott, mert a kis Kele orrabukik, de magával rántja a másikat! A földön hemperegnek, kitartóan dögönyözik egymást, s úgy összegabalyodnak, hogy csak találgatni lehet, hol kezdődik az egyik, hol a másik.
Az Elnök erélyesen megrázza a csengőt.
- Mi lesz ott? - Rá se hederítenek, mindenki felugrál az asztal mellől és siet a verekedők segítségére.
- Kiskele, elment az eszed? Hé-é!
- Feloszlatom a gyűlést!
- Válaszd szét őket! - kiabálnak össze-vissza. Az ajtót kívülről felrántják, s a mindig későn érkező Majoros liheg be rajta. Nyekk! Gyöngéden rátapos a küzdő felekre.
- Mi történt? - kérdi izgatottan és lehajol, hogy jobban szemügyre vehesse őket. Vissza