A Mohácsi Történelmi Emlékhely

Előszó

Részlet a könyvből:
"Tisztelt Emlékülés!
A mohácsi csata 450. évfordulóján az ország népe megemlékezik a négy és félszáz éve történtekről. szokatlan dolog, hogy egy vesztett csatáról emlékezünk meg. A csatavesztések hatása hosszabb-rövidebb idő alatt elmúlik, az idő begyógyítja a sebeket, a nép teremtő ereje pótolja a veszteségeket emberi életekben és anyagi javakban. Ez az általános megállapítása a mohácsi csatára is érvényes. Mohács azonban maradandóbb nyomot hagyott nemcsak azért, mert a királyi hadsereg a királlyal együtt a csatatéren veszett, de azért is, mert itt a középkori Magyarország omlott össze. A következmények pedig a történelem vaslogikájával jöttek egymás után: az ország részekre bomlása, a török és a Habsburg-uralom, az ellenük vívott küzdelem. Mindez hosszabb szakaszon át az ország történetének egyik meghatározója lett. A romokból sok-sok szenvedés és hosszú út után született meg a szétszakított részek egyesítésével az új Magyarország, miközben évszázadok mulasztását kellett pótolni. Mohács természetesen az egyik láncszem azoknak az eseményeknek egymásutánjában, amelyek közvetlenül vagy közvetve Moháccsal hozhatók összefüggésbe.
A Mohácshoz vezető, egymásba fonódó fejlődéssor messziről indult el. Könnyen kivehető, látható jele: Hunyadi Mátyás erős központosított államának összeomlása; a Jagello-korszak hosszú időn keresztül nem folytatható máról-holnapra élése, súlyos belső ellentmondásai, távlattalansága, a Jagellók családi politikája, amely a Habsburgok útját egyengette a magyar trónra; a parasztság elviselhetetlen helyzete, megmozdulásának kegyetlen letörése és ezzel a parasztok kiiktatása a védelem erői közül. Mindezek egyenként is megrázkódtatással jártak, összességükben pedig elegendők voltak, hogy az ország sírját ássák meg, de még közelebb hozta a veszedelmet, hogy az oszmán Török Birodalom Szulejmán szultán alatt éppen ekkor kezdett újból hódító politikába, Magyarország pedig a Duna völgyében terjeszkedése útjába esett." Vissza