A mohácsi csata

Előszó

Részlet a könyvből:

Egy korán elhúnyt jeles katonaíró - báró Binder-Kriegelstein Károly - egyik művében az 1806-i francia-porosz háborúnak ezt a címet adta: "Ein Krieg ohne Chancen".
Ha szabad, térben és időben egymástól ennyire távoleső hadtörténelmi események között analógiát keresnünk, akkor azt mondhatjuk, hogy a törökök 1526-i hadjárata is ilyen, eshetőség és kockázat nélküli vállalkozás volt, mert II. Szulejmán szultán - a maga korának egyik legnagyobb embere - a győzelem megnyugtató hitével indíthatta útba seregét.
Abban a szörnyű, mondhatnók: zuhanásszerű hanyatlásban, amely Mátyás király halála óta Magyarországon úrrá lett, gyökeres rendszerváltozás és egy újabb Mátyás vasmarka nélkül megállás többé nem volt képzelhető. A nemzet rossz útra tért és elvakult akkori vezetői, nem akarván erős királyi hatalmat tűrni maguk fölött, elgáncsolták és megsemmisítették annak egyik legfőbb támaszát, az állandó hadsereget, amely pedig - kellően továbbfejlesztve - hatalmas és minden pillanatban készenálló fegyver lett volna a veszedelmes déli szomszéd várható újabb támadása esetén.
az állandó hadsereg megszüntével karöltve haladt, a belviszonyok egyre nagyobb zavarodásának eredőjeként, a banderiális honvédő rendszer elhanyatlása is. A városi zsoldoscsapatok még gyöngék voltak s a harctól mindjobban elszokó köznemesség katonai értéke is tetemesen alászállott. A végek megerősítésével és újjászervezésével pedig úgyszólván senki se törődött. Vissza