Fülszöveg
Nemzeti nagylétünk temetőjének komor képét többen, a sötét különböző árnyalataiban festették meg. Talán közös bennük, hogy mindannyian az „igaz történet" vízióját kergették. E kötet szerzői újraértelmeznek több alapvető forrást (így Brodarics István Igaz történetét), ezáltal részben szakítva a korábbi értelmezési hagyományok és „kötelező táncok" összefonódó rendszerével új olvasatot kínálnak a mohácsi csatáról, előzményeiről és következményeiről.
Botlik Richárd (1977) tanári diplomáját 2000-ben szerezte meg, az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola történelem szakán, majd egyetemi tanulmányait az ELTE BTK történelem szakán fejezte be 2002-ben. 2010-ben védte meg Szapolyai János és VIII. Henrik kapcsolata című doktori értekezését. Fő kutatási területe a diplomáciai levelezés, a Magyar Királyság 16. századi külpolitikája, valamint II. Lajos király agnoszkálásának története.
Illik Péter (1979) tanulmányait 2003-ban fejezte be a PPKE BTK magyar-történelem szakán. 2009-ben...
Tovább
Fülszöveg
Nemzeti nagylétünk temetőjének komor képét többen, a sötét különböző árnyalataiban festették meg. Talán közös bennük, hogy mindannyian az „igaz történet" vízióját kergették. E kötet szerzői újraértelmeznek több alapvető forrást (így Brodarics István Igaz történetét), ezáltal részben szakítva a korábbi értelmezési hagyományok és „kötelező táncok" összefonódó rendszerével új olvasatot kínálnak a mohácsi csatáról, előzményeiről és következményeiről.
Botlik Richárd (1977) tanári diplomáját 2000-ben szerezte meg, az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola történelem szakán, majd egyetemi tanulmányait az ELTE BTK történelem szakán fejezte be 2002-ben. 2010-ben védte meg Szapolyai János és VIII. Henrik kapcsolata című doktori értekezését. Fő kutatási területe a diplomáciai levelezés, a Magyar Királyság 16. századi külpolitikája, valamint II. Lajos király agnoszkálásának története.
Illik Péter (1979) tanulmányait 2003-ban fejezte be a PPKE BTK magyar-történelem szakán. 2009-ben doktorált, Török dúlás a Dunántúlon. Török kártételek a nyugat-dunántúli hódoltsági peremvidéken a 17. század első felében című munkájával. Kutatási területe a kora újkori magyar és egyetemes történelem, valamint a posztmodern történetelmélet, historiográfia, recepciótörténet. Jelenleg angol nyelven tanít történelmet középiskolásoknak.
A legtöbb történész számára a mohácsi csata egy olyan jelenség, amelyet - akarva-akaratlan, sőt, talán inkább tudattalanul - a jelen szemszögéből, a saját koruk érzelmi szemüvegén át néznek. Ennél fogva magában sűríti az azóta felhalmozódott nemzeti-történeti traumákat. Nem véletlen, hogy elemzéseik mögött a következő kérdések húzódnak meg: cserben hagyott-e a Nyugat? Megtettünk-e mindent? Ki a hibás a vereségért? Mik a következményei, hogyan juthattunk Mohácstól Trianonig? Fontos megérteni, hogy ezek jelenkorunk kérdései. E kötet szerzői nem kívánnak blaszfémiát elkövetni, egyszerűen csak más a módszertani előfeltevésük: részben a posztmodernizmus hatására próbálják hátrahagyni e kérdéseket és saját koruk reflexeit - ami természetesen teljes egészében nem lehetséges -, és reprodukálni a kortársak nézőpontját. Meggyőződésük szerint ők máshogy látták a csata előzményeit, tétjét és következményeit. E meggyőződés alátámasztására egyfelől visszanyúltak Brodarics Igaz történetének fordításához és értelmezéséhez, azaz alkalmazták az ad fontes elvét. Másfelől viszont megpróbáltak bepillantást adni a mohácsi csata eseményére évszázadok alatt rárakódott értelmezésekbe és azok felépülési folyamatába. Reményeik szerint a kettő - azaz egy esemény, és az esemény recepciójának együttes elemzése -, valamint a vélhetőleg kialakuló szakmai felzúdulás új értelmezési lehetőségeket nyit meg a szűkebb értelemben vett szakma berkein belül és kívül is. (Részlet az Utószóból)
Vissza