A modern sakk vezérkönyve/A haladó sakkozó vezérkönyve/Végjátékok és játszmák

Előszó

Az ember léte ébrenlét és alvás. Az ébrenlét a hivatás, az alvás a pihenés ideje. Minden hivatás munka.
Lelkiismereti kérdés az, hogy munkánkat jól végezzük, és az is, hogy azt az időt, amikor nem dolgozunk, jól és hasznosan töltsük el.
Ellentmondanánk önmagunknak, ha a munka nemessége és termékenysége után, átmenet nélkül a semmittevés és lustálkodás szintelenségébe merülnénk. Érthetetlen volna már csak azért is, mert minden valóságos hivatás, a teljesítésben egy bizonyos egyoldalúságot jelent, és így állandóan ügyelnünk kell arra, hogy gépekké ne váljunk.
Bármennyire igénybe veszi is a hivatás munkája az embert, teljesen soha nem elégíti ki. Mindig marad vissza a testi és szellemi erőknek egy bizonyos erőmaradványa, ami még érvényesülni óhajt.
Az ébrenlétnek azt a részét, amelyben ezek az erőmaradványok testet öltenek, szórakozásnak, üdülésnek nevezzük.
A szórakozásban, és nem a lustálkodásban találja a munka megfelelő kiegészítését.
A testnek a sport, a szellemnek a játék a lehetősége. Tisztán sport vagy tisztán játék el nem képzelhető, mindig van ebből is, abból is egy rész, és a keveredésben vagy az egyik, vagy a másik a jelentősebb.
A hármas együttes: a munka, a sport és a játék, képezi az embert a maga legtökéletesebb alakjában, és ez termeli ki azt a teljességet, ami a szerves világ főmozgatója.
Munka, sport és játék visz bennünket arra a világnézeti magaslatra, mely visszahatva az alkotó, építő erőkre, alapzatát azok tartósságának köszöni.
A népek, nemzetek világnézete, végül is nem más, mint az egyének saját nézete, vagyis azok lényege, összessége.
Az egyén sajátos gondolkodásmódja alkotja azokat az elemeket, melyek mindenkiben mint népies elemek gyökereznek. Ez teljesen független az egyének eltérő hivatásától.
A közös, népies elemeknek, erőknek képzése a magja a népnevelésnek, vagyis a népnevelés alapjában gondolkozásmód, érzület képzés. Vissza