Előszó
Az ember léte ébrenlét és alvás. Az ébrenlét a hivatás, az alvás a pihenés ideje. Minden hivatás munka.
Lelkiismereti kérdés az, hogy munkánkat jól végezzük, és az is, hogy azt az időt, amikor nem...
Tovább
Előszó
Az ember léte ébrenlét és alvás. Az ébrenlét a hivatás, az alvás a pihenés ideje. Minden hivatás munka.
Lelkiismereti kérdés az, hogy munkánkat jól végezzük, és az is, hogy azt az időt, amikor nem dolgozunk, jól és hasznosan töltsük el.
Ellentmondanánk önmagunknak, ha a munka nemessége és termékenysége után, átmenet nélkül a semmittevés és lustálkodás színtelenségébe merülnénk. Érthetetlen volna már csak azért is, mert minden valóságos hivatás, a teljesítésben egy bizonyos egyoldalúságot jelent, és így állandóan ügyelnünk kell arra, hogy gépekké ne váljunk.
Bármennyire igénybe veszi is a hivatás munkája az embert, teljesen soha nem elégíti ki. Mindig marad vissza a testi és szellemi erőnek egy bizonyos erőmaradványa, ami még érvényesülni óhajt.
Az ébrenlétnek azt a részét, amelyben ezek az erőmaradványok testet öltenek, szórakozásnak, üdülésnek nevezzük.
A szórakozásban, és nem a lustálkodásban találja a munka megfelelő kiegészítését.
A testnek a sport, a szellemnek a játék a lehetősége. Tisztán sport vagy tisztán játék el nem képzelhető, mindig van ebből is, abból is egy rész, és a keveredésben vagy az egyik, vagy a másik a jelentősebb.
Vissza