A modern építészet beilleszkedése a történelmi környezetbe Magyarországon

Előszó

Előadásom célja, hogy röviden beszámoljak önöknek azokról az eredményekről, amelyek a történelmi környezetben való uj építkezések terén a háború utáni évtizedekben Magyarországon létrejöttek, azokról a tapasztalatokról, amelyeket ezekből leszűrhettünk, valamint azokról a sajátos körülményekről, amelyek a magyarországi elvek és gyakorlat alakulására befolyással voltak. Mivel az eredmények megértését és helyes értékelését a fejlődés premisszái, a társadalmi és történelmi keretek alakulása döntően befolyásolják, mondanivalómat ezekkel kezdem, eleve felmentve érezve magam attól, hogy a bevezető előadásban kifejtett általános elvi kérdésekre akárcsak vázlatosan is kitérjek.
Magyarországon a korszerű műemlékvédelem megvalósulása és társadalmi méretekben való kiszélesedése a második világháborút követő társadalmi és szellemi ujjáépités időszakára esik. Ebben az ország egész életére kiterjedő nagy átalakulásban a műemlékvédelem szervezeti keretei is átalakultak és uj otthonra találtak. Ez az uj otthon: az épitészet és urbanisztika területét irányitó minisztérium lett, s ezáltal a magyar műemlékvédelem európai viszonylatban igen sajátságos helyzetbe: a kulturális ügyek helyett az épitészet és városrendezés ügyével egy közös területre került. Ez a körülmény műemlékvédelmünk szemléletére, módszereire és fejlődésére döntő hatással volt. Vissza