A Mississippi rabjai

Előszó

Részlet a könyvből:
A meleg tavaszi napban álmosan terült el a kikötő. A halomba rakott cukros zsákokon féltucatnyi rongyos, fekete legény sütkérezett, elnyujtott lábbal és karral. Ha rájuk nézett az ember, olvadt gumi jutott az eszébe. A közelben egy kocsi állt, eléje sovány, nyúzott gebe volt befogva, bakján fehérhajú, rongyos szalmakalapú néger szundított. A ló is, az ember is a fejét lógatta. Egy pocsolyában hosszú sörtéjű disznó horkolt kéjesen. Egy hordó árnyékában két gazdátlan kutya hevert. Az egyiknek valaha szürke lehetett a szőre, de színe a sok bolhacsípéstől már nem látszott. A másik piszkos-sárga bundáját oldalt mély sebek éktelenítették, bősz kutya-macska-harc nem múló emlékei. A szürke kutya olykor-olykor kitátotta száját s lustán a feje körül dongó légy után kapott. A sárga kutya molyrágta szőrű lába néha rándult egyet, vajjon micsoda rossz kutyaálom gyötörte szegény párát? A part közelében ide-oda ingó vízililiomok fölött gyors, zöld szárnyaival egy szitakötő surrant el. A békák egyhangú brekegése furcsa altató dalként hatott.
A víz szélén két ember kuporgott. Sovány legény az egyik, rongyos katonazubbony rajta, nadrágján folt hátán folt s oly piszkos, mintha a parti iszapból s megszáradt kákalevélből gyártották volna; a másik szeplős arcú fiú, egyetlen feltűnő vonása, hogy egyik felső metsző foga hiányzik. Mindketten mozdulatlanul bámultak a vizililiomok zöld, úszó szigeteire, amelyeket a tavaszi esőzéstől megduzzadt ár sebesen vitt magával... Vissza