A miskolci nyomdászat története 2. (minikönyv)

Előszó

Részlet a könyvből:

"A miskolci nyomdászat története mind ez ideig nem kapott méltó helyet a magyar nyomdászat históriájában. A legjelentősebb feldolgozások, átfogó tanulmányok egyáltalán nem ismertetik a miskolci nyomdászat múltját, vagy legfeljebb egy-két adat megemlítésével jelentéktelennek, elhanyagolhatónak tüntetik fel. A város helytörténeti irodalmában találunk ugyan Miskolc nyomdaiparára vonatkozó tanulmányokat, azonban ezek csak egy-egy részterületet ölelnek fel, illetve csak adalékokat közölnek. Így Szücs Miklós, Leszih Andor, Szücs Andor és Komáromy József munkáit említhetjük. Az utóbbi években kezdődtek el azok a részletekbe menő kutatások, amelyek a város nyomdatörténetének részletes bemutatását tűzték célul. Jelen tanulmányunk a város nyomdatörténetének időrendben második legjelentősebb időszakát kívánja bemutatni, miután szerzője már korábban ismertette Miskolc első nyomdájának, a 19. század első harmadában működő Szigethy-féle nyomdának a történetét.
Miskolc első nyomdásza, Szigethy Mihály 1831. szeptember 29-én, 71 éves korában hunyt el.
A Szigethi család örökösei, így többek között Szigethy Mária még néhány évig fenntartotta a kis "könyvnyomtató intézetet", amelynek utolsó kiadványa - a nyomdai impresszum szerint - 1838-ban került ki a kicsiny vármegyeháza melletti üzemecskéből. Csak feltevésekre szorítkozhatunk. Valószínű hogy pénzügyi okok miatt és a mesterséghez értő szakemberek hiányában a nyomda bezárta kapuit és új tulajdonosra várt.
Miskolc második nyomdatulajdonosa és egyben nyomdásza - aki a miskolci könyvnyomtatást újra felvirágoztatta - Csöglei Tóth Lajos volt. 1846. február 26-án, "Böjtelő hava 26-án hirdették ki Borsod vármegye nemesei közgyűlése előtt Miskolc második nyomdászának privilégiumát. A Herman Ottó Múzeum Történeti Dokumentációjába megtalálható 27X34 cm-es formátumú, piros bársonyba kötött, 9 cm-es átmérőjű fedeles réztokba foglalt pecséttel ellátott privilégium négy pergamenlapot foglal magában megfelelő takaró-védő lapokkal. Leszih Andor az 1933-ban megjelent "Tóth Lajos miskolci nyomdász privilégiuma 1840" c. dolgozatában közölte a latin nyelvű szöveg magyar fordítását, illetve a privilégium legfontosabb részleteit." Vissza