Előszó
A köszöntés ezúttal is, mint mindig, először és közvetlenül az Olvasónak szól, és mindjárt utána Bényei Józsefnek, aki igen gondos munkával válogatta ki jóval több közül a kötetben közreadott,...
Tovább
Előszó
A köszöntés ezúttal is, mint mindig, először és közvetlenül az Olvasónak szól, és mindjárt utána Bényei Józsefnek, aki igen gondos munkával válogatta ki jóval több közül a kötetben közreadott, Bartók Béláról és Bartók Bélához írott verseket. A magáéval együtt 152 költő nevét sorolja fel, a kötetben foglalt versek szerzőit, de versek száma jóval meghaladja a költőkét, mert többen vannak közöttük, akik különböző alkalmakkor, újabb élmények hatására újabb versekkel vissza-vissza a zeneszerzőhöz és zenéjéhez.
Az igazi köszöntés valójában a kötet maga: két, ha nem három magyar költőnemzedék jelesebbnél jelesebb képviselőinek köszöntése, tisztelgő önvallomása, tanúságtétele az ötven éve halott Bartók Béla emlékére.
Az összegyűjtött versek száma és művészi értéke így is lenyűgöző. Ha pedig még hozzájuk számítjuk azokat a továbbiakat seregestül, amelyeket a kötet szerkesztője terjedelmi korlátok miatt csak felsorolhat - köztük számosat a gyűjteményben már szereplő költőkről is - meg kell kérdeznünk: mi késztette és készteti költőinket folyamatosan arra, hogy műveikkel megkeressék Bartók Bélát, vallomást tegyenek arról, amit neki köszönhetnek.
A kérdésre alapos és elégséges választ csak maga Bartók Béla, zenéje és életútja adhat a maga egészében. Ha röviden mégis számot kell adnunk az iránta kifejezett alkotói tiszteletadás forrásáról, azt kell mondanunk, hogy ő a magyar és a világtörténelem egy sötét és súlyos korszakának életérzését, sorsát és reményét foglalta zenéjébe úgy, ahogy azt akkor egyetemes érvénnyel éppen így és éppen itt lehetett csak elmondani, és úgy, ahogy azt az egész világ megérthette, átélhette. Bartók Béla olyan alkotó- és ember-eszménnyé vált a magyarság számára, amilyet a maga idején történelmünk politikai és közéleti szereplői között nem találni. Eszménnyé vált, "melyhez tekint fel az utód erénye: óhajt, remél, hisz, és imádkozik"."
Vissza