A mindennapi kenyérért

Előszó

Részlet a könyvből:
Jenny kisasszony és otthona.
Nem egyszer láttam tulajdon szemeimmel azt a fiatal svéd leányt, kinek viszontagságait és kalandjait kenyérkeresete közben, a létért való küzdelemben itt leirni megkisérlem.
Wexiő, Stockholm és Jönköping utcáin találkoztam vele, elmentem mellette, mikor a «Bazar Leja»-ból tartott kifelé, gazdag prémekbe burkolva és ott láttam Sünnebos egyik legelhagyatottabb vidékén levő omladozó paplak tornácán, régidivatu, fakó kartonruhácskában, oly egyszerű hajviselettel, hogy takaros kis cselédnek tarthatták volna, ha...
Az, akit igy különböző alakulatokban láttam, nem ugyanaz a személy volt, hanem a tipus. Nemcsak Högfeldt Jenny kisaszszony, hanem az ő asszonyfajtája, az ő tipusa, testvérei... Az az egészséges, tiszta fajta, mely sajnos, már lassan veszendőbe megy. Sem különös egyéniség, sem nagyvilági hölgy, sem angyal, sem mártir. Jólelkü leány, semmi egyéb.
Bizalomgerjesztő mindjárt az első pillantásra és rokonszenves marad mindvégig.
A jó svéd középosztályból való «uri» leányka, ki ha selyembrokátba öltözve gyönyörű fogatában ülve robogna el melletted, mégsem tenné rád az előkelőség benyomását, mig ha felgyűrt ujjakkal, nagy tarka köténnyel jönne valahol eléd, mégis azonnal tudnád, hogy nem cseléd.
A nagy, sárgára meszelt udvarházban - melyet az országúttal évszázados jávorfákkal szegélyezett fasor köt össze - született és élt huszonkét esztendeig. Ez a sárga ház, egy enyhe márciusi napon szomorúan néz a világba. Az ütött-kopott háztetőről csomóban buli le az olvadó hó, mig a viz lassú csöpögéssel folyik ki a tetőről levezető csatornákból. Vissza