Előszó
Részlet a könyvből:
Bálna- és fókaformájú, mozdulatlan kék felhők feküdtek az ég alján. Az égiháború halottjai. Délután zápor esett, az útszéli árkok most is teli voltak még vízzel, a levegő pedig...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Bálna- és fókaformájú, mozdulatlan kék felhők feküdtek az ég alján. Az égiháború halottjai. Délután zápor esett, az útszéli árkok most is teli voltak még vízzel, a levegő pedig teli esőszaggal.
A nap lenyugvóban volt és komor, aranybarna fénnyel öntötte el a széles rónaságot. Az óriás sugárküllők alatt, amelyek ferdén fúródnak át a párás levegőégen, hosszú akácfasor vonul végig a láthatáron. A nyirvárdai országút.
Balkéz felől nagy facsoport feketéllik. A fák fölé két templomtorony emelkedik; az egyik magas és karcsú, a másik zömök és alacsonyabb. Az elsőnek messzire csillog az új bádogteteje. És a falun túl, mint a zátonyra került Noé bárkája, ormótlan nagy magtár teteje ágaskodik.
Most halk, érces morgás közeledik : a fasoron szürke autó szalad végig. Ez az elszánt masina, amely a maga erejéből végiglohol az esti fényben alvó tájképen, boszorkányos benyomást tesz.
A kocsiban, a soffőrön kívül, ketten ülnek : egy öregúr és egy nő.
Az öregúr világos angol esőkabátot, alatta bolyhos homespun-ruhát visel. Minden, amit azonkívül még magán hord, sapkája, cipője, nyakkendője is, színben merész, formában szokatlan, anyagban elsőrendű, szinte már monumentális, mint azok az iparcikkek, amiket sportemberei számára gyárt Nagy-Britannia.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal