A millió elefánt országa: Laosz

Előszó

Tegye szívére a kezét, nyájas olvasó, és árulja el: mit tud Laoszról, az országról, lakosságáról, életéről, kultúrájáról... Nos, elárulhatom, hogy 1976-ban, amikor magyar szakemberek mentek oda dolgozni, ők sem tudtak úgyszólván semmit erről a távolkeleti országról. 1976. április elején két szakértő ment ki Laoszba (közülük az egyik én voltam), de volt olyan év is, amikor huszonnégy magyar szakember (orvos, mérnök, tanár, közgazdász, mezőgazdász stb.) dolgozott különböző területeken. Miután megismertük, kölcsönösen becsültük és segítettük egymást. Mi, Laoszban dolgozók megfogadtuk, hogy hazatérésünk után is folytatódni fog a barátságunk. Ez az előzménye az 1993-ban megalakult Magyar-Laoszi Baráti Társaságnak. Azóta is tartjuk a barátságot, és minden évben április közepén laoszi módra az itt élő laoszi barátainkkal közösen ünnepeljük meg vidáman a Pi majt, a laoszi újévet, s együtt tartunk klubesteket is. Ez a kicsi, de nagyon lelkes és aktív társaság sok mindennel bizonyította már, hogy nem csak szavakban kívánja fenntartani és erősíteni a magyar-laoszi barátságot. 1995 őszén nagyon szép kiállítás nyílt a Hopp Ferenc Keletázsiai Múzemban a délkelet-ázsiai buddhizmusról, és a kiállítás másfél évig tartott nyitva. (Erről szól a könyvben Ferenczy Mária írása.) A kiállítás laoszi anyagát főként a tagok magántulajdonában lévő tárgyaiból állították össze. Tudtunkkal ez volt a laoszi buddhizmusról Európában az első ilyen gazdag és tudományosan rendezett kiállítás. A Magyar-Laoszi Baráti Társaság értesítőjében évenként legalább egyszer jelentettünk meg Laoszról szóló írásokat. Az Ezredvég folyóirat 1995. novemberi számát majdnem teljes egészében a laoszi irodalom és kultúra megismertetésének szentelte. Magyar nyelven szintén ez volt az első komolyabb próbálkozás Laosz irodalmának bemutatására. Jelen könyvünkkel pedig a társaság fennállásának tizedik évfordulóját kívánjuk illő módon megünnepelni, úgy, hogy ennek személyes jellege is legyen. Elhatároztuk, hogy többen elmondjuk, ki mivel foglalkozott Laoszban, és milyennek találta a helyi életet. Mindenkit, sajnos, nem tudunk külön-külön megszólaltatni, inkább arra törekedtünk, hogy a különböző szakterületeken dolgozók beszámolóiból a laoszi élet sokszínűségét ábrázoljuk. Ez a titka annak, hogy a könyv két részre tagozódik. Az elsőben bemutatjuk az ország történelmét, társadalmát, kulturális életét. A másodikban beszámolunk arról, miképpen éltünk és mint tevékenykedtünk Laoszban. Így esett meg az, hogy a könyv színvonala hullámzó, hiszen történelmi, irodalmi, építészeti, néprajzi, képzőművészeti elemzések után „prózai" munkabeszámolók következnek. Mégis úgy véljük: az anyag így együtt érdekes kísérlet arra, hogy Laoszt megszerettesse a magyar olvasókkal. Vissza