A millenniumi falu

Előszó

1896. május 2-án 11 órakor Ferenc József császár, magyar király ünnepélyes külsőségek között, a hazai és külföldi előkelőségek jelenlétében megnyitotta a magyar honfoglalás ezeréves évfordulójára rendezett országos nemzeti kiállítást. A millenniumi kiállítást a főváros által biztosított Városligetben és környékén rendezték, amelynek célja a magyarság történeti múltjának és jelenének bemutatása volt a világ előtt. E kiállítás egyik jelentős alkotása a néprajzi falu.
A hat hónapig nyitva tartó kiállítás megrendezéséig azonban több éves előkészületre, több ezer szakember aktív közreműködésére, és nem utolsósorban sok pénzre volt szükség. Már az 1880-as évek végén felmerült a gondolat, hogy a magyarság letelepedésének ezeréves évfordulóját méltó körülmények közt ünnepeljék meg, és reprezentatív kiállításon mutassák be történetét. Ez az elhatározás az 1892/11. törvénycikkben öltött testet. A törvénycikk alapján hozták létre a kiállítás országos bizottságát, kidolgozták szervezeti szabályzatát és megkezdték az érdemi munkát. Az országos bizottság elnöke Lukács Béla kereskedelmi miniszter lett, mivel az egész kiállítás létrehozását, a korábbi évek országos kiállításainak tanulságai alapján, a Kereskedelmi Minisztérium hatáskörébe rendelték. A kiállítás tervezői két fő csoportban kívánták bemutatni Magyarország közművelődési állapotát: történelmi és jelenkori kiállításban. Az egyes témák tervezését és megvalósítását a tudományos élet legismertebb szaktekintélyeire bízták. Ezeknek a szakcsoportoknak a munkáját koordinálta a kereskedelmi miniszter által kinevezett igazgató: Németh Imre miniszteri tanácsos, a Kereskedelmi Múzeum igazgatója, majd halála (1895. január 10.) után Schmidt József, a Magyar Királyi Szabadalmi Hivatal elnöke. A történelmi főcsoportban a következő 12 témakör szerint mutatták be a magyarság múltját: építészeti emlékek; képzőművészeti alkotások; zene- és színművészet; az oktatás története és a tudomány; irodalom; ipar; vallási élet és az egyházak; lakáskultúra; ősfoglalkozások: pásztorélet, halászat, vadászat; kormányzat és közszellem; hadviselés, hadszervezés; a nemzeti élet egyéb jellemző vonásai (ünnepek, tánc stb.). A jelenkori főcsoportban az alábbi 20 témakör képviselte az ország kulturális és gazdasági színvonalának bemutatását: művészet, közművelődés, oktatásügy, egészségügy, kereskedelem, mezőgazdaság, erdészet és vadászat, bányászat és vasipar, gépipar, közlekedés, építőipar, faipar, agyag- és üvegipar, bőr és textilipar, papíripar, ötvösség, hadügy, vegyészet, élelmiszeripar, néprajzi kiállítás, háziipar.
A kiállítást a Városligetnek azon a részén rendezték meg, amely magába foglalva a tavat, a Széchenyi- és Nádor-szigetet, az Állatkertig majd 550 000 m2 zárt területet tett ki. A területrendezés során a tavat kikotorták és hajózhatóvá tették (6 motoros bárka üzemelt rajta). A Rákos vízét belevezetve, állandó vízutánpótlással megakadályozták a tó elposványosodását. A hatalmas kertészeti és csatornázási-vízvezetéki munkák mellett utakat, járdákat (korzókat), hidakat építettek, melyeket gáz világítással láttak el. A kiállítási csarnokokban és pavilonokban pedig már villanyáram világított. A kiállítási helyiségeknek a többsége a tervek szerint ideiglenes jelleggel épült fel. A történelmi kiállítás épületeit Alpár Ignác tervezte és irányította a kivitelezését. Vissza