A Mikó-rejtély (dedikált példány)

Fülszöveg

Könyvünk az 1944 őszi magyar ellenállás történetével foglalkozik. Benne részletesen tárgyalja Mikó Zoltán vezérkari százados köré sereglett csoport tevékenységét.
Ez az ellenállás nagyon mostoha körülmények között indult el. A főváros és az ország nyugati fele német csapatokkal tele. A nyilaskormány mindenben elősegítette a Gestapo munkáját; szisztematikusan irtották azokat a politikai és katonai vezetőket, akik a háborúból való kilépéssel és az ország demokratizálásával meg akarták szabadítani Hitlertől az országot.
Ez az ellenállás kapcsolatot tartott Wallenberggel is, aki a zsidók és lengyel menekültek mentésével felbecsülhetetlen érdemeket szerzett és akit a Mikó-csoport segített ebben a munkájában.
A szerző Bondor Vilmos egyik aktív tagja volt az ellenállásnak. Részben saját visszaemlékezései, részben pedig az akkori időkből való dokumentumok alapján írta meg könyvét. magyarázatot ad arra a kérdésre, hogy miért tartóztatták le és hurcolták el Moszkvába az oroszok Wallenberget, a svéd katonai ügyvivőt. Bizonyos, hogy a katyn-i vérengzéssel foglalkozó okmányok miatt kellett őt eltüntetni. Ugyanis 1944 novemberében, amikor a Gestapo felerősítette a hajszát a lengyel emigránsok ellen, azok, menteni akarván az irattárukat, átadták Wallenbergnek. Wallenberg azt a saját irattárával együtt - Mikó Zoltán segítségével - az egyik budapesti bank páncélszekrényeiben helyezte el. Pest elfoglalásakor ezek a papírok az oroszok kezébe kerültek, s igyekeztek eltüntetni a katynra vonatkozó nyomokat és az ezzel kapcsolatos személyeket. Ők a németeket vádolták meg a lengyel hazafiak kivégzéséért, ezek az okmányok azonban egyértelműen az oroszok bűnösségét bizonyították volna. Így került bele Wallenberg, Mikó és a szerző egy nemzetközi intrikába. Vissza